Ricsi - 30. nap - Legjobb, legrosszabb

Én is köszönöm Dórinak, aki eleve meginvitált erre. Nos, hát zárásképp a legjobb nekem is a szülinap volt, amit a barátaimmal közösen összehoztunk 17-én. A legrosszabb nem is tudom, nem volt semmi komoly mélypont, leginkább csak olyasmik, hogy néhány napon át stresszeltem, mert francia vendégek nem fizettek még, és ha megpattantak volna úgy, akkor tőlem vonták volna le az összeget melóhelyen... volt, hogy összekaptam valami vitában ezzel-azzal ismerőssel, illetve sok időt töltök otthon úgy, hogy átalszom a napokat, nem érzek erőt semmit sem csinálni, csak álmos vagyok. Ez nyilván nem jó, meg koffein-függés miatt is van, de hát ilyen a szociális életem, ha sokkal többet turbóznék rajta, megkapnám, hogy erőszakos vagyok és legyek tekintettel másokra is.

Dóri - Harmincadik nap: A legjobb és legrosszabb momentumok ebben a hónapban

Na, hát elérkeztünk az utolsó naphoz. Jó gyorsan eltelt egy hónap. Ezúton is köszönöm Ricsinek, amiért részt vett a blogolásban, nagyon jó olvasni valókat hoztunk össze ketten :)

A legjobb momentum ebben a hónapban egyértelműen Ricsi születésnapja volt. Végre egybegyűlt a csapat, buliztunk, táncoltunk, nevettünk, beszélgettünk és játszottunk. Leírhatatlan élmény volt.

A legrosszabb momentumokat meg épp most élem. Szerdán durván kiborultam, rég kapott el ekkora sírógörccsel egybekötött dühroham. Ma is az összeomlás szélén állok, egész nap egyedül, kibaszott poloskákkal és legyekkel körülvéve, nagyon elegem van.

Ennyi.

De holnaptól október, hétvégén évfordulós wellness, remélhetőleg az majd feltölt.

Ricsi - 29. nap - Tervek

A terveim a következő hónapra elég semmilyenek. Átlagosak talán. :) El kell vinnem a kisebbik teknőst fotóztatni, arra majd egyeztetek időpontot, megyek színházba, illetve neten is tervezek színdarabokat megnézni, sok Shakespeare-t olvasni, online és egyéb oktatóanyagokat nézni különféle témákban, programok barátokkal, szóval csak a szokásos. :)

Dóri - Huszonkilencedik nap: Mik a céljaid a következő 30 napra?

Itt is nagyon boldog születésnapot kívánok drága Ricsimnek <3
Nincsenek különösebb céljaim, eléggé egyik napról a másikra élek. De azért itt van néhány terv:
- Szeretném végre felénekelni azokat a dalaimat, amiknek a zenéjét már felvettem, csak várom, hogy meggyógyuljon hozzá a torkom (nem sieti el sajnos).
- Folytatni a házimunka mindennapossá tételét és az ezzel kapcsolatos teendők megtanulását.
- A Duolingo oldalon elkezdtem lengyelül tanulni, és ezt is szeretném folytatni. Azért a lengyelt választottam, mert 1. először a göröggel próbálkoztam, mivel azt pár évvel ezelőtt már elkezdtem tanulgatni, de nem vagyok ráhangolódva, és a rosszul elsült görögországi nyaralásom is elvette a kedvemet. 2. A családom anyai ágáról van bennünk lengyel vér, már csak emiatt is érdekelt a nyelv egy ideje. Úgyhogy most ezzel szórakoztatom magam.
- Írni, írni és írni, novellát, megkezdett történeteket folytatni, egyéb szösszeneteket összehozni.
- Több videó-ötletem is van, ezekből amennyit tudok, megvalósítani.
- Többet kommunikálni a barátaimmal, mert eléggé begubóztam mostanában.

Nagyjából ennyi.

Dóri - Huszonnyolcadik nap: Írj arról, ami hiányzik az életedből

Biztonságérzet. Ez majd akkor fog bennem megszilárdulni, ha elég erős leszek a munkavállaláshoz. Akkor már nem fogom azt érezni, hogy ki vagyok szolgáltatva anyagilag Sanyinak. Ő sosem piszkál ezzel, aminek nagyon örülök, de gyűlölöm azt a rejtőzködő félelmet, hogy ha bármi történne - de ne történjen - a kapcsolatunkkal, és szakítanánk, akkor visszakerülnék a szülői házba, hat másik ember mellé. Akkor fogok megnyugodni, ha lesz saját keresetem, és el tudom látni magam. Akkor a kapcsolatunkban is helyrebillenne a mérleg, sokkal inkább egyenrangú társakká válnánk, végre be tudnék adni a közösbe, és nyugodtabb lenne az életünk, Sanyin sem lenne rajta a teher, hogy ő tart el kettőnket. Remélem, hamarosan elérkezik ez az idő.

Ricsi - 28. nap - Ami hiányzik

Nem sok dolog hiányzik az életemből. Boldog, beteljesült szerelem, vagy legalábbis egy nagyon jó párkapcsolati leosztás, amivel neki lehetne veselkedni pár éven belül a családnak. Minden egyébre találok módot, vagy tudom hanyagolni, ha épp leköt, amit olvasok vagy nézek, a szociális igényem is nulla-közeli, bár tény, hogy örülnék, ha kimozdulni rendszeresen lenne kedvem, illetve némi kitartásom fejleszeni magam kívül-belül.

Dóri - Huszonhetedik nap: Írj a problémádról

Nem nagyon szeretnék ilyen témákba belemélyedni, mert csak lehúz, főleg így, hogy beteg vagyok. Az egyik fő problémám a gyakorlatias életbe való beilleszkedés. Én ebből a szempontból burokban éltem, és rengeteg mindent kell megtanulnom a háztartás elvezetésével kapcsolatban. Haladok vele, de csak lassan, kis léptekkel. Gyorsabban egyszerűen nem megy.
Másik problémám, hogy még mindig rettegek a munkahely-kérdéstől. Próbálok most megnyugodni és befelé figyelni, hogy rájöjjek, merre tovább.
A harmadik pedig, amit Ricsi is írt, hogy hosszabb távon nem vagyok motivált, jellemző, hogy lelkesen belekezdek dolgokba, aztán elillan a kedv. Ez az alkotásban is megmutatkozik.

Ricsi - 27. nap - A problémámról

Nem tudom mennyire van egy konkrét problémám, vagy mennyire inkább több különböző. Problémának élem meg, hogy nem tudom magam tartósan motiválni, teljesen mindegy mibe fogok bele, egy idő után elapad a lelkesedésem, elmegy a kedvem, kiüresedek, és ez részben a gyógyszer miatt is van, részben meg azért is, amiért a gyógyszert szednem kell. Kellene egy jövőkép, amiben stabilan tudok hinni, hogy jó lesz, és persze önmagamban. A problémám tehát leginkább az, hogy a negatív önképem nem enged közel úgymond álmaimhoz, vagy céljaimhoz, túlzottan zavar, ha úgy érzem, hogy mások lenéznek, alapvetően nem tudok sokáig erőt meríteni abból, hogy elég jó vagyok, illetve lehetek elég jó, mert gyakran emberfeletti erőre van szükségem ahhoz, hogy tartani tudjam magam egy-egy elvhez, elgondoláshoz, és így nehéz haladni. Problémám az is, hogy egyre kevesebb emberben vélem felfedezni azt, amit szeretek az emberekben, és magamban sem tudom túlzottan élénken fenntartani külső inspirációk, megerősítések nélkül. Érzelmileg dependens vagyok, akkor is, ha nincs konkrét személy, akitől függhetek. Ez egészségtelenebb, mint konkrét személytől függni érzelmileg.

Dóri - Huszonhatodik nap: Milyen típusú emberek vonzanak?

Ezt többféleképpen lehet értelmezni: akár úgy, hogy én milyen típusúakat vonzok be magam mellé, vagy hogy milyen típussal szeretek időt tölteni. Utóbbival kapcsolatban azt mondanám, arany középút. Nem szeretem azokat a nagyon vidámkodó boldogságos embereket, akik szinte ráerőltetik a másikra a maguk pozitív gondolkodását és szeretetbombáját. Nem arról van szó, hogy irigylem tőlük ezt a hozzáállást, hanem egyszerűen "sok", lefáraszt idegileg, ha ilyen emberekkel vagyok együtt. Számomra furcsa, ha valaki úgy bombáz a szeretetével, hogy én arra nem szolgáltam rá, mivel nem is ismer az illető. Emellett azt a típusú embercsoportot is utálom, akik annyira negatívak, hogy sajnálják mástól a boldogságot, mondván, "ha én nem vagyok boldog, más se legyen az".
De az az igazság, hogy a fentiektől eltekintve nem szoktam kategorizálni az embereket, és kijelenteni, hogy engem ez és ez a típus vonz. A barátaim, ismerőseim nagyon vegyes összetételűek, és így szeretem őket.

Ricsi - 26. nap - Akik vonzanak

Kevés "típusú" ember vonz igazából. Általában a nyitottak, akiknél azt látom, hogy középutat keresnek a legtöbb kérdésben, legalábbis a szélsőségektől tartózkodnak. Az igazságot keresik, szeretnek új nézőpontokat megismerni, új aspektusait meglátni, megtanulni dolgoknak. Nem gyűlölködnek. Nőkben kifejezetten a naiv, ártatlan lélek vonz, ha bárkik iránt is gyűlölettel viseltet valaki, az (tudom a saját hülyeségem, de) már nem vonz annyira, mint egyébként vonzana. Az olyan típusú embereket szeretem, akik amolyan szürke egerekként nem látják magukat különlegesnek, és nem is próbálnak kitűnni, nagy egyéniségek lenni, de mellettük bárki, aki úgy általában vidám, élettel teli, energetikus, gyermeki játszadozással viszonyul a világhoz, mert az első "kategóriát" én próbálom olykor feltölteni, több-kevesebb sikerrel, a másik pedig általában engem szokott valamennyire. Az olyan emberek vonzanak, akik szeretik az öleléseket és az emberi kapcsolatokat tartják fontosnak, nem a ráaggatott címkéket, mint "barátság" vagy "párkapcsolat", azaz nem válnak meg valakitől, aki elvileg fontos nekik, csak azért, mert épp véget ért velük egy közös viszony és a másik hirtelen kényelmetlen lenne.

Ricsi - 25. nap - Aki elbűvöl

Sajnálom, jelenleg nincs ilyen konkrét személy. Mármint romantikus értelemben biztos nincs. Általában valaki személyisége, kisugárzása szokott elbűvölni, de nagyon ritka és egyre ritkább.

Dóri - Huszonötödik nap: Írj arról, aki elbűvöl téged – és írd meg, miért

Elbűvöl? Nem igazán szoktam ezt a szót használni, és sosem gondolkoztam azon, ki bűvöl el. Talán a páromat, Sanyit említeném meg. Ő nap mint nap elbűvöl az okos buksijával, hogy annyi mindent tud és ért, hogy mennyire helyt áll a gyakorlatias dolgokban - és emellett mennyire tud gyermek is lenni. Az eddigi párkapcsolataim közül vele tudom a legjobban elengedni magam ezen a téren, nem néz hülyének, ha aznap már negyedjére cipelem oda hozzá Édeske macit egy puszira, sőt, még el is cseveg vele. Emlékszem, anno valamelyik páromnak még fel is tettem viccesen a kérdést, hogy "és mit fogsz mondani, ha harmincévesen is a Barbie-házam előtt kuporogva babázom?" Hát, már közeledem a 30 felé, és Sanyi mellett nyugodtan hódolhatok ennek a defektemnek. Sőt, ő maga is kapható a cuki, aranyos dolgokra. Szóval elbűvöl, ahogy a felnőtt férfi és az édes kisfiú elegyedik benne. Mindig is ilyen társról álmodtam.

Dóri - Huszonnegyedik nap: Mi a kedvenc filmed, és miért?

(tisztázzuk: hiába múlt el éjfél, amíg még nem feküdtem le aludni, addig nekem még ma van. :P)

Nem vagyok nagy filmnéző, de mégis megnézek, azoknak aztán 80-90 százaléka úgymond kedvencemmé válik. Amit mégis kiemelnék, az a P.S. I Love You.

Szeretem benne, hogy nagyon jól lavírozik a dráma és a vígjáték között, alapvetően romkom, de már csak az alaptémából kiindulva is sok benne a szomorú, könnyfakasztó jelenet. Amit még külön megemlítenék: nagyon tetszik, ahogy a főhősnő, Holly megtanul saját lábra állni, ahogy lassanként magára talál. Fiatalon, tizenkilenc éves útkeresőként találkozott Gerry-vel, akihez aztán nagyon hamar férjhez is ment. Így hát a szülői házból egyenesen a házasságban kötött ki, a szülők után a férj jelentette neki a hátszelet, akivel szenvedélyesen szerették egymást. Élték életüket a szokásos hétköznapi problémákkal: túl kicsi a ház, gyereket kéne vállalni, Holly utálja a munkahelyét, nem tudja, mit akar, csak azt, hogy mit nem. Aztán Gerry sajnos meghal agydaganatban, Holly pedig ott marad egyedül - illetve nem teljesen egyedül, hiszen a családja és a barátai igyekeznek tartani benne a lelket, de a gyásszal való megbirkózásban nem sokat tudnak segíteni. Holly-t teljesen betemeti a veszteség, azonban egyszer csak levelek érkeznek egykori férjétől. Gerry ugyanis tudta, hogy feleségének nagyon nehéz lesz nélküle, ezért előre megírt neki tíz levelet, benne mindenféle kisebb-nagyobb feladattal, amit Hollynak el kellett végeznie. A levelek különféle módon jutnak el hozzá, és mindegyiket azzal zárja: P.S. I Love You. Ahogy Holly izgatottan várja a leveleket, lassanként kikeveredik a gyászból, aztán arra is rájön végre, mivel szeretne foglalkozni, mi tenné őt boldoggá. Megismeri önmagát, megtanul saját lábra állni, és már nem fél attól, hogy egyedül kell boldogulnia.
Gyönyörű és bájos film, gyönyörű a megható jelenetekért és a fontos témáért, bájos, ahogy Holly a barátaival karöltve csetlik-botlik. Egyszerűen imádom.

Ricsi - 24. nap - Kedvenc film

Erre a kérdésre nehéz válaszolni filmrajongóként, mert az abszolút kedvenceket még egy 20-as 30-as listába is nehéz lenne összetömöríteni. De mondjuk legyen akkor a Stalker. Andrej Tarkovszkij egyik remekműve a sok közül. A Stalker egy meditatív, mélyfilozófiai utazás a hit legmélyére. Egy átlagos sci-fi kisregényt csupaszított le pusztán elemeire és azt építette újra, így született meg ez a misztikus film egy helyről: az elhagyatott, romos Zónáról, amit katonai erők védenek, és ahol állítólag földönkívüli erők munkálkodnak, a Sztalkerről, aki életét kockáztatva újra meg újra beszökik a Zónába, hogy embereknek mutassa meg a csodát, két társáról, akiket kalauzol: az íróról és a professzorról, valamint a legendás Szobáról, aminek, ha a küszöbét valaki átlépi, állítólag teljesül a legmélyebb kívánsága.

A film egy olyan utazásra invitál, ami során a racionális elme, a csapongó érzelmek és hívő lélek viszonyának, monológjainak, viaskodásának dinamikájából egy belső út tükröződik ki, mindez pedig fokozódik attól, hogy az egyszerű helyszínek a szemünk előtt hasonulnak ősi titkokat őrző templomok csarnokaihoz, egy idegen, ígéretekkel és veszélyekkel teli világ konstrukcióihoz. Tarkovszkij a Stalkerben megidézi a gyermekkor és egyúttal a színház esszenciáját, amikor képzelet és puszta díszletek segítségével az illető életre hívja az élettelent: vágyait és félelmeit, ezzel pedig olyan élményt ad, amit sokáig nem lehet elfelejteni.

Dóri - Huszonharmadik nap: Keress fotókat arról az 5 híres férfiról, akik tetszenek

Mindjárt éjfél, úgyhogy éppen hogy becsúszok a mai napba. Sőt, mire befejezem a bejegyzést, már 24-e lesz, de sebaj, ezt még tekintsük 23-inak. Na, kicsit kapkodva szedtem össze öt pasit, akikről elmondható, hogy tetszenek. A sorrend véletlenszerű.

Ben Barnes

Teljesen véletlenül bukkantam rá képkeresés közben, eredetileg darkos, sötét hajú fazonokról kerestem fotókat az egyik írásomhoz, és így akadtam rá. Eddig csak egy filmben láttam, abban sem nyűgözött le különösképpen a színészi tudásával, de attól még bejön.

Jackson Rathbone

Elvileg ő is egy Alkonyat-származék, játszott benne legalábbis, de mivel nekem az kimaradt az életemből, így őt sem ott ismertem meg. Szerintem rá is képkeresés közben találtam rá - van egy regényhősöm, akihez évekig nem találtam megfelelő arcot, folyton változott a fejemben, végül Jackson lett a kiválasztott. Szóval már csak ezért is közel áll a szívemhez, hiszen az egyik kedvenc karakteremhez kölcsönzi az arcát. Egyébként érdekességképp: utólag döbbentem rá, hogy őt már láttam egy Gyilkos elmék részben pár évvel ezelőtt, ahol HATALMASAT alakított.

Ryan Gosling

Ha már a most futó hollywoodi sztárok közül egyet választani kell, akkor az ő. Persze nem csak ezért került be a top 5-be. Alapvetően nem annyira az én esetem, de amiben eddig láttam, azokban mind lenyűgözött, különösen a Crazy stupid love-ban, amiben meglepően jól állt neki a nőcsábász szerep.

Szabó P. Szilveszter

Na, itt a kakukktojás, egy magyar választott, de végül is a nemzetiség nem volt kikötve.
BASSZUS. Ettől a pasitól én még mindig hanyatt vágom magam. Ő többek között az Operettszínház egyik színésze. Egy jelenség. Egyáltalán nem az a tipikus jóképű férfi (sőt), de a kisugárzása egyszerűen lehengerli az embert. Egy nagyon magának való, zárkózott, furcsa alak, sajátos felfogásokkal és nézetekkel. Éveken át lázban tartotta a fantáziámat, rengeteg rövidebb-hosszabb írás és szösszenet sötét lovagját róla mintáztam. Bár azóta felnőttem, ő pedig a negyedik x-en is túl van, de még most is, ahogy képet kerestem róla, lángot vet a vérem és váááá. Na. Szóval igen.

Henry Cavill

Őt egyelőre csak a Tudorok című sorozatban láttam, de ott kulcsszereplő volt négy évadon keresztül, és iszonyat jól állt neki a karakter, akit alakított. Volt olyan pletyka, hogy ő kapja a Szürke ötven árnyalat férfi főszerepét, hát, ezerszer jobb lett volna ő, mint az a... brrr.

Ricsi - 23. nap - Hírességek akik tetszenek

Látszik, hogy girlpower nevű online blog vagy magazin hozta le a 30 napos kihívást, mert magasról tesz arra, hogy esetleg férfiak is nekifuthatnak, gondolom ez ilyen "csak csajos dolog", minden esetre a poén kedvéért összeszedtem 5 pasit, akit hajlandó vagyok lájkolni, akit épp nem a tehetségéért vagy az irigylésre méltó sármjáért, azt csak úgy.

És akkor itt van 5 női híresség is, akik tetszenek, mert girplower bekaphatja. :)

Ricsi - 22. nap - Hogyan változtál meg az elmúlt két évben

Nos, nagyjából két éve találtam meg a jelenlegi munkahelyem, amivel elégedett vagyok, két éve találtam albérletet, amivel elégedett vagyok, nagyjából ekkortájt kezdtem megélni azt, hogy érzelmileg kiégtem, közömbös lettem az emberek iránt általában és nem vágyom sem ismerkedni, sem időt / energiát beletenni rossz kapcsolatok helyrehozásába. A két év során kezdtem először gyógyszeres kezelést a depressziómra, illetve pszichológushoz járni, később csoportba is jártam. Ebben a két évben kezdtem nyitni a társasjátékozás felé aktívabban, döntöttem az állattartás mellett és szereztem egy, majd még egy teknőst. Elmélyítettem a teológia iránti érdeklődésem, bizonyos barátaimmal szorosabb viszonyt kezdtem ápolni, másokkal továbbra is lógott a levegőben a dolog, vagy kifejezetten hanyagoltuk egymást. A két év során, a gyógyszer miatt nem tudok írni, azóta is keresem az ihletet, inspirációt ami segítene, de ha a hangulatom, érzéseim nem ingadoznak semerre, mintha nem ragadna meg semmi elképzelés.

Dóri - Huszonkettedik nap: Hogyan változtál meg az elmúlt két évben?

Ez a kérdés a lehető legjobbkor jött, hiszen az elmúlt két év rengeteg változást hozott magával. Két évvel ezelőtt konkrétan fenekestül felborult az életem: akkor diagnosztizálták nálam a depressziót és a Borderline személyiségzavart. Bár ez nem volt nekem újdonság, hiszen már öt évvel előtte olvastam a dologról, és sejtettem, hogy ez a bajom, a tünetek pedig akkor már tíz éve keserítették meg az életemet. Amikor belevágtunk a kezelésekbe, az orvosok előre figyelmeztettek, hogy nehéz lesz. De azt nem gondoltam volna, hogy ennyire. Ahogy felkavarták bennem a sok elegyengetett mocskot, darabokra hullottam, és alapjaiban kellett újjáépítenem magam. Nem tudtam, ki vagyok, mi az, ami tényleg az enyém, és mi az, amit a betegségek okoznak. Otthagytam a lélekölő munkahelyemet, hogy a gyógyulásra koncentrálhassak. Rohadt nehéz és fájdalmas volt, bármikor elkaphatott egy-egy roham, még a sarki boltig sem jutottam le anélkül, hogy rosszul ne legyek. Ha a családom, a párom és a csodálatos barátaim nem lettek volna mellettem, én nem tudom, hogyan tudtam volna végigcsinálni. Több öngyilkossági kísérletem is volt, féltem magamtól, olyan voltam, mint egy időzített bomba, ami bármikor felrobbanhat. Sokáig teljesen a szeretteimre voltam utalva, mondhatni tőlük függött az életem.
Aztán a kezelések során egyre több dolgot felismertem magamban, sok mindennel kapcsolatban megvilágosodtam, amit addig rosszul csináltam, és elengedtem dolgokat, amikbe görcsösen kapaszkodtam. Elkezdett bennem pislákolni valami, ami én vagyok, amire építhetek. Elkezdtem megismerni és megszeretni magam. Még mindig sok mindent nem tudok, még mindig rengeteg bennem a kérdés, de úgy érzem, nagyon jó úton haladok.
Emellett két évvel ezelőtt váltam le a családról, és összeköltöztem Sanyival. Sajnos lassan jövök bele a lakás rendben tartására, de alakul a dolog. Sokkal nyugodtabb vagyok, amióta itt élek, kettesben a párommal, békességben. Imádom, hogy bármikor meghívhatom magamhoz a barátaimat, és nem kell hozzá négy másik ember engedélyét kérnem. Élvezem, hogy egyre több dolgot tanulok meg a háztartással kapcsolatban.
Szóval elég nagy utat tettem meg a két év alatt, és sok minden áll még előttem, de végre nem bántom magam, elengedtem egy csomó szarságot, megbocsátottam embereknek, és sokkal jobban vagyok.

Dóri - Huszonegyedik nap: A kedvenc tv-show-d

Ezen el kellett gondolkoznom, mert a televízió világa, a különféle csatornákon futó filmek és sorozatok nagyon távol állnak tőlem. Ebben az is közrejátszik, hogy amikor még otthon laktam, és huszonegynéhány éven át egy kétszobás lakásban éltünk öten, állandó jelleggel ment a tévé mindkét szobában, és nem igazán tudtam hová elvonulni előle. Nagyon élvezem, hogy sem Sanyi, sem én nem igényeljük, hogy tévénk legyen. Ami érdekli az embert, azt ma már interneten is simán eléri.
Gondolkoztam azon, hogy a Pokémont vagy a Sailor Moont írom, de ugye ezek animék, én pedig most inkább valami hús-vér emberes tv-show-t választottam. Ez pedig a Döglött akták.

Alapvetően tartózkodom a bűnügyi sorozatoktól az erőszak jelenléte miatt, ráadásul a sorozatnézés hosszabb távon nem köt le, mert szinte mindegyiket elunom egy idő után, addig csűrik-csavarják. Ez az egy sorozat viszont valahogy megtalálta az utat hozzám. Még otthon lakva futottam bele egy-egy részébe, és tetszett, amit láttam. Nem emlékszem, mikor és miért töltöttem le, de mind a hét évad fent van a gépemen. Sosem ültem még le elejétől a végéig megnézni, mindig találomra kattintottam rá az epizódokra, összevissza ugrálva. Szerencsére a részek úgy 90 százalékosan különállók, néha beleírtak egy-egy folytatásos szálat valamelyik nyomozó kapcsán, de azért a legtöbb epizód nézhető külön. Amit nagyon szeretek benne:
- Különféle időszakokból, évtizedekből vesznek elő lezáratlan ügyeket.
- Ahogy felkeresik az ügyben érintett embereket, a visszaemlékezésükből megelevenedik a történet, és amilyen évből származik az akta, olyan képi világot adnak ezeknek a visszajátszásoknak.
- Ugyanez a zenei aláfestés is: pontosan olyan dalokat válogatnak össze egy-egy rész alá, amik az adott évben voltak slágerek.
- A legtöbb esetben teljesen kiszámíthatatlan (legalábbis számomra), hogy ki volt a tettes, mindenki egyformán gyanúsnak tűnik, egészen a végéig.
- Számomra mindig hidegrázós a részek vége, amikor elkapják a tettest, szól egy zene az akkori időkből, közben mutatnak egy-egy vágóképet a rész szereplőiről, és a végén valaki mindig látja az elhunyt ember szellemét, ahogy mosolyog, és megnyugodva elhalványul.
- Rengeteg érzelem van benne.
- Imádom, amikor egy szereplő, akit kihallgatnak az ügy kapcsán, ül a jelenlegi kinézetével, beszél, és hirtelen bevágják a helyére a fiatalkori énjét, aki az emlékképekben szerepel.
- Nagyon szimpatikus a nyomozócsapat.

Sajnos a hetedik évad vége hirtelen lett elvágva, nem kapott rendes lezárást, mert több másik sorozattal együtt beleesett a 2010-es kaszálásokba.

Ricsi - 21. nap - Kedvenc tv show

Minden kétséget kizáróan a Sírhant Művek. Egyszerűbb, ha bemásolom azt az 50 okot, amit már korábban összeszedtem, hogy miért érdemes látni:

1. Megmutatja, hogy egy embernek annyi oldala van, ahányan csak ismerték

2. Kész tabu témákhoz nyúlni, de sosem provokáció, botránykeltés céllal

3. Remek fikció-beli fikció részei vannak

4. Az álmok csak álmok, nem szabnak irányt a cselekménynek, a karakterek érzéseit vetítik ki

5. Nincs benne olyan központi szereplő, aki ne viselkedne olykor hülyén

6. Sok, sablonosan és sekélyesen prezentált mellékszereplő mond olykor nagy igazságokat

7. Számos vallás, kultúra és hitvilág terítékre kerül benne a temetkezés révén

8. Nincs benne olyan abszolút igazság, amit le próbálna nyomni a torkodon

9. Részletesen bemutatja melegek életét és párkapcsolati dolgait

10. Van borderline-os karaktere

11. Van bipoláris zavaros karaktere

12. Behatóan foglalkozik a családon belüli generációs-szakadék okozta nehézségekkel

13. Behatóan foglalkozik azzal, hogy a gyász milyen módokon hat egy család több tagjára

14. Remek zenék és filmek kerülnek benne említésre

15. Foglalkozik a szexuális identitáskeresés kérdésével

16. Foglalkozik a fotográfiával és az alkotói folyamatokkal

17. Cseppet sem kiszámítható

18. A dialógusok többnyire hátborzongatóan életszerűek

19. Minden epizód elején meghal valaki

20. Spontán, túlzóan humoros vagy sötét módon elképzelt reakciók helyzetekre

21. Ilyen volt Michael C. Hall a Dexter előtt

22. A sorozat végig tartja a színvonalat az öt évadon keresztül

23. Minden idők egyik legjobb befejezése

24. Mer intellektuális diskurzusokba bonyolódni (nem néz hülyének)

25. Éretten kezeli, hogy a szex és a drogok sokak önkeresésének a részeit alkotják

26. Richard Jenkins haláli

27. Thomas Newman is szerzett zenét hozzá

28. Sok helyen visszaköszön az Amerikai Szépség hangulata

29. Gregory Crewdson csinált promó-fotót a harmadik évadhoz

30. Az évadok promó-videói többnyire kreatívabb és igényesebb munkák, mint egy-egy átlag videoklip

31. Nincsenek benne abszolút megoldások vagy happy endek, az élet megy tovább

32. Minden idők egyik legjobban összerakott pilot-epizódja

33. Gyönyörűen animált DVD menük

34. Átértékeled tőle az életed

35. Ha gyászban vagy, segít látni, hogy mások hogyan birkóznak meg vele

36. Rengeteg melegnek segített előbújni

37. A karakterek fejlődése realisztikus, lassú és tapintható, de nem ragadható ki belőle konkrét pont

38. Beható képet kapunk arról, hogy milyen ténykedéssel és döntésekkel jár egy temetkezési vállalkozást fenntartani

39. Átmegy a Bechdel teszten

40. Átmegy a Russo teszten

41. Szól arról, hogy egy intelligens gyereknek is lehet pokol a gyerekkora

42. Jó zenei választások fontos jelenetekhez

43. Ilyen volt Frances Conroy, amikor még nem az American Horror Story-ban riogattak vele

44. Egy idős családanya boldogságkeresését cseppet sem tartja kevésbé fontosnak és mélynek, mint másokét

45. Ide (is) írt epizódokat Jill Soloway a most futó Transparent előtt

46. Ez is annak a hullámnak a része, amivel az HBO kijelölte az utat a jelenlegi, egyéb sorozatok merészségéhez

47. Óvatosabban állsz neki létrát mászni és villanyt szerelni

48. Tárgyalja az örökbefogadás kérdését és nehézségeit

49. A sorozatban szereplő virágbolt helyén régen az a benzinkút volt, ahol James Dean, végzetes balesete előtt utoljára tankolt

50. Rengeteg olyan nézőpontból engedi megvizsgálni az életet, amik eddig fel sem ötlöttek benned