Dóri - Negyedik nap: A vallásról alkotott nézeteid

Római katolikus keresztény családba születtem. Sokáig az életem szerves részét képezték a vasárnapi misék, a hittan órák és a hittan táborok, emellett elsőáldozó is voltam. De sosem éreztem a magaménak ezt a világot. A miséken rendszerint untam magam, és a képzeletembe menekültem, hogy gyorsabban teljen az idő. Mindig volt egy olyan rész, amikor a pap az adott témához illő párbeszédeket folytatott le a hívőkkel, ilyenkor rendszerint rettegtem, nehogy engem is megszólítson, mert akkor kiderült volna, mennyire nem vagyok ott fejben.
A hittan órákat azért élveztem, mert nagyon jó tanárnőnk volt, aki élvezetessé tette az egészet. Volt egy piros táblája, és amikor bibliai történeteket mesélt el, arra ragasztgatta fel a szereplőket, így sokkal izgalmasabb volt az egész, és jobban figyeltem. Egyszer találtam otthon két vaskos Képes Biblia névre hallgató könyvet, ami emészthetőbb formában, fiatalosabb nyelven és szép illusztrációkkal tálalta az eseményeket. Kiolvastam mindkettőt. De ezekre inkább meseként tekintettem, mint megtörtént esetekként. Nem váltam ateistává, nem vontam kétségbe semmit, de nem is éreztem magamban a hitet, az elhivatottságot. Táborokban néha rám is szóltak, ha nem viselkedtem jól.
Tizennégy éves koromban anyuék elé álltam, és közöltem, hogy nem akarok többé misére és hittanra járni. Voltak belőle viták, a szüleimet mindez váratlanul érte, talán azért, mert a bátyám jó hívő volt, és önszorgalomból ministrálni is rendszeresen eljárt. Mivel kb. ezzel egy időben kezdtem rockzenét hallgatni, még az is felmerült bennük, hogy talán sátánista lettem :D Pedig egyszerűen csak nem volt kedvem vasárnaponként korán felkelni, és a hittan sem nyújtott már nekem semmi újat. Végül megbékéltek a dologgal. Szerencsére a családom nem az a nagyon elvetemült vallásos fajta, ők valahogy megtalálták az arany középutat.

Innentől kezdve nem foglalkoztatott a vallás kérdése. Jó néhányfélével találkoztam életem során, de egyik sem szólított meg. Úgy voltam vele, hogy semmit nem vontam kétségbe, elfogadtam a különféle nézeteket, de nem találtam olyanra, ami engem megfogna.
Az elmúlt hónapokban az ezotéria, az angyalterápiák kezdtek el foglalkoztatni. Nem ástam bele még magam, sőt, egy ideig idegenkedtem tőle, mert ha belefutottam egy-egy látóba, ők nagyon fensőbbségesen és lekezelően viselkedtek. Nemrég azonban anyu révén - akit nagyon érdekel ez a téma - megismerkedtem egy nagyon aranyos nővel, Évivel, aki angyalokkal gyógyító. Szelíd, kedves, és ami a legfontosabb, nem akarja a maga nézeteit ráerőltetni másra. Talán ez zavart leginkább a vallásokkal kapcsolatban, hogy a legtöbb hívő, akivel találkoztam, azonnal meg akart téríteni. Én mindenki hitét, vallását tiszteletben tartom, amíg nem erőszakolják rám, mondván, márpedig ez a helyes út. Amikor az Intersparban dolgoztam, volt egy Jehova tanúja kolléganőm és egy hitgyülekezetes is. Egyetlenegyszer elbeszélgettünk a témáról, de egyikük sem akart a maga igazáról meggyőzni, és békésen dolgoztunk egymás mellett. Szerintem ez így a jó. Mindenkinek a maga dolga, hogy miben hisz, mit érez közel magához, és mindenki maga dönthet erről.
Visszatérve az angyalos témára, Évihez havonta ellátogatunk anyuval, és ilyenkor mindig feltöltődöm. Évi eddig rendszerint olyan dolgokra tapintott rá, amik tényleg igazak, és amikor kártyát vetünk, azok is mindig azt mondják ki, ami úgy is van. De a különféle hitek közül talán ez az egyik, amit a legszkeptikusabban fogadnak az emberek, ezért nem is nagyon merek beszélni róla, mert nem hiányzik, hogy beszólogassanak.
Mindenesetre eddig ezt érzem magamhoz a legközelebb.

Dóri - Harmadik nap: A drogról és alkoholról alkotott nézeteid

Nos, a drog témához nem tudok túl sok mindent hozzászólni. Én még sosem próbáltam, a fű is kimaradt az életemből. Egyszerűen így hozta az élet, és sosem hiányoltam a dolgot. Különösebben véleményem sincs róla. Sajnos sok mindennel kapcsolatban így vagyok. A legtöbb embernek határozott véleményei, elképzelései vannak szinte mindenről. Az én figyelmemet nagyon kevés téma ragadja meg, ami pedig nem, arról nem formálok nézeteket.
Ricsi említette a gyógyszereket a maga bejegyzésében, sajnos az nálam is befigyel. Jelenleg háromféle gyógyszert szedek, ebből egy az általános szinten tartásra, kettő pedig az alvászavaraimra van. Sajnos borzasztóan rosszul alszom, éjjel kerülök felpörgött állapotba, a cikázó gondolatok nem hagynak elaludni, ha pedig hajnal felé nagy nehezen elalszom, durva, ocsmány rémálmaim vannak. Jelenleg még nem tudom elhagyni ezeket a gyógyszereket, próbáltam már, de akkor visszaestem. Nem szeretnék életem végéig ezeken élni, és nagyon bízom benne, hogy eljön az a nap, amikor már nélkülük is kiegyensúlyozott vagyok.

Alkohol.
Nagyon sokáig ez is kimaradt az életemből, ha kóstoltam is, nem ízlett, elvoltam nélküle.
Aztán 2011-ben volt egy őrült, zavaros, de gyönyörű időszak az életemben, amikor az alkohol is utol ért. Találkoztam egy sráccal, és a 40 fokos melegben jéghideg pezsgőt ittunk, amiről én azt hittem, hogy nem szeretem, és gondoltam, udvariasan elkortyolgatok egy-két pohárkával. De a dögmeleg miatt nagyon szomjas voltam, így a pezsgő is könnyen, gyorsan csúszott. Talán akkor rúgtam be életemben először. Onnantól, ha úgy tetszik, elkezdtem "lefelé csúszni a lejtőn", sokat ittam - elsősorban pezsgőt, de a sörrel és a rövidekkel is megbarátkoztam. Nyár volt, szinte minden nap hajnalban keveredtem haza ittas állapotban. Ez így leírva talán szörnyen és elítélendően hangzik, én azonban csodálatosnak éltem meg. Talán, mert akkor engedtem magam el először igazán, bátrabb és szabadabb lettem. Ez nem feltétlenül az alkoholnak köszönhető, az a nyár amúgy is bővelkedett gyönyörű élményekben: szépnek éreztem magam, körbevettek az emberek, javult az önbizalmam. Azelőtt egy összetört lány voltam, aki mindenből kimaradt, akinek nem volt társasága, akit kiröhögtek és lenéztek.
Valószínűleg az a nyár alkohol nélkül is ilyen élvezetes lett volna, de egyáltalán nem bánom, hogy akkor így eleresztettem magam, és gyakran kirúgtam a hámból. Kellett ez is a mostani önmagamhoz.

Mostanában már nem, vagy csak nagyon ritkán iszom alkoholt. Egyáltalán nem kívánom. Ettől még nem nézem le azt, aki felönt a garatra időnként, sőt, talán picit irigylem is az illetőt, és hiányzik, hogy én már nem tudom megtenni. De igazság szerint anélkül is jól érzem magam. Megfelelő társaságban egyáltalán nem hiányzik az alkohol ahhoz, hogy vidám és önfeledt hangulat alakuljon ki.

Összességében egyik felett sem ítélkezem. Az nyilván nem jó, ha függőség alakul ki, azzal kapcsolatban segítség kell.

Ricsi - 3. nap - Drogoooooook!!!!4!4!!négy

Szóval a drogok és az alkohol a következő téma, amiben véleményt kellene kifejtenem. Nem könnyű. Én azt is drognak szoktam nevezni, ami nem feltétlenül fogyasztásra alkalmas szubsztancia, hanem szimplán csak függőséget okoz. Ugyanakkor most nézzük szigorúbb értelemben a kérdést. A magam részéről próbáltam hasist, illetve füvet, Amszterdamban az volt az első dolgom, miután lepakoltam. Adhat kellemes, jó élményt is, meg szinte semleges, vagy negatív élményt is, nyilván emberfüggő, anyagfüggő, mennyiségfüggő, kevered-e alkohollal vagy valami egyébbel. Eltekintve attól, hogy rengeteg ember nem képes mértéket tartani és így már destruktív lenne, nem sok racionális érv szól a marihuána legalizálása ellen, nem olyan "gateway drug" mint amilyennek sokan mondják, és bizonyított, hogy gyógyászati célokra is hasznos. Azt hiszem, ha lenne rá módom, az LSD-t is kipróbálnám egyszer, illetve nevetőgázt, mást egyébként nem, mert a többi nem vonz / nem érdekel. A fűre sem kattantam rá, nincs igényem, hogy vegyek, bár lehet nem utasítanám vissza, ha valaki kínálgatná, ez azt hiszem normális szint.

Egészen nyilvánvaló számomra, hogy a háborút nem a drogfogyasztókkal kell vívni, akik eleve egy nehezen tolerálható valóságban élnek, és társadalmi meg lelki problémák miatt menekülnek az anyag használatához, hanem a drogkereskedőkkel, akik profitálnak belőle és meg kéne javítani, ami elromlott a gépezetben. Vajon miért van az, hogy az éjszakai élet, a mulatság definíciója már bármilyen programfüzetet is nyit ki az ember, 99%-ban alkohollal asszociált időtöltés? Kocsma, koncert, diszkó, Inni, mint a veszedelem, aztán péntek esténként felokádni az utcát és összerverni idegeneket. Ez legális, lemérhető alapján, hogy az emberek mennyire nem ápolnak egészséges viszonyt a realitással: ha jól akarják érezni magukat, már szinte el sem tudják képzelni ivás nélkül. Én is szoktam alkoholizálni, de mivel anyám alkoholista volt és az is vitte el bizonyos értelemben, illetve az apám is gyakran csak vedel, nincs nagy vágyam beszállni a klubba. Pár sör, Cuba Libre, vagy ami épp akad a társaságban és még spicces sem leszek tőle, egyedül pedig nem iszom, mert az csak lefelé visz az önsajnálatba.

Mondhatjuk, hogy a hangulatjavító gyógyszer, amit szedek is bizonyos drog. Szinten tart: nem lelkesedek be, de mélyrepüléseim sincsenek. Tompaság. Nem célom örökké szedni, de a problémáim megoldása még várat magára, mert csak módjával kísérletezhetek: ha nagyon leállnék a gyógyszerrel, állati frusztrált és dühös lennék a világra, úgy meg könnyű elveszíteni egy állást. Van, amire szükség van, ha az ember elméje sérült. Vannak jó drogok (gyógyszerek) és vannak, amik megmérgeznek. Tudni kell tartani a szintet.

Dóri - Második nap: Hol szeretnél tartani 10 év múlva?

Nagyon sokáig tervezgettem és álmodoztam olyasmiről, hogy x év múlva hol szeretnék tartani. Jó ideig például az volt a mániám, hogy 25 évesen férjhez akarok menni, 27 évesen pedig gyereket szülni. Emellett amikor 12 évesen elkezdtem énektanárhoz járni, úgy gondoltam, 18 éves koromra befutott énekes leszek. Mondjuk ez utóbbit nem bánom, hogy nem jött össze, hiszen ahogy felnőttem, rájöttem, hogy nem akarok híres énekes lenni, nekem más álmaim vannak.
Idő volt, mire megbékéltem azzal, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan azt mi előre kitaláljuk, és el kell fogadni azt, amit nyújt az Élet, azzal a tempóval, amivel. Ha nem tűzök ki magam elé görcsösen ilyen célokat, azzal a mindennapjaimat is megkönnyítem.
De most a kihívás kedvéért eljátszom a gondolattal, hogy hol szeretnék tartani 10 év múlva.

Szeretnék Sanyi felesége és közös gyermekünk/gyermekeink édesanyja lenni. Kertes házban élni, kutyát és macskát tartani. Olyan munkát végezni, amit élvezek, amiben kiélhetem a kreatív hajlamaimat, vagy legalább nem kerget őrületbe. Teljesen gyógyultnak lenni. Továbbra is zenélni önerőből, de addigra kitanulni valami profibb zeneszerkesztő programot, amivel igényesebb köntösbe bujtathatom a dalaimat.
Ezek a vágyaim. Aztán meglátjuk, mi válik valóra belőle.

Ricsi - 2. nap - Az ember, aki tíz év múlva tíz évvel idősebb lesz (ha lesz).

10 év múlva szeretnék ott tartani, hogy van stabil állásom, rendes fizetéssel (már most is van) és ezt a munkát lelkesen látom el, szívesen élem benne ki a kreativitásom is, de nem jár nagy felelősséggel. (igazából nem bánnám, ha a jelenlegi munkámat kéne csinálnom hosszú-hosszú évekig, vagy akár.)

emellett:

- szeretnék gyógyszer nélkül is keveset szorongani, szeretném, ha negatív gondolatok nem befolyásolnák a közérzetem, de ha csak szimplán jobban tudok lenni gyógyszer szedése mellett kiégettség érzete és a többi nélkül, akkor is elégedett leszek. Persze a cél az, hogy alapvetően elégedett és energetizált legyek, jobban mondva: ne legyenek előttem elérhetetlennek tűnő célok.

- szeretnék elégedett lenni a testemmel (ezzel nyilván nem várnék 10 évig, ha egy mód van rá, igyekszem sokat mozogni jelenleg is)

- nem lenne rossz két új nyelvtudással gazdagodni (egy új nyelv rendes elsajátításában is ki tudok egyezni magammal)

- szeretnék olyan pozitív közösségbe járni, ahol úgy érzem sokat adhatok az adott közösségnek, vagy a társadalomnak őszinte lelkesedéssel és önkéntességgel

- szeretnék több barátot és baráti kört, akikkel sok közös programot csinálunk, jó lenne elérni, hogy többen bízzanak bennem, számítsanak rám, ne csak én másokra

- jó lenne több könyvet is megjelentetni művészi értékkel, érdekes gondolatokkal, amiket az emberek szívesen olvasnak, de amik által gazdagodnak is, nem csak önigazolást kapnak

- jó lenne valószínűleg ilyen-olyan képzéseket is elvégezni bizonyos témákban, amik érdekelnek, de nem is igazán a papír miatt, hanem csak mert sokat lehet tanulni online képzésekből is ingyen, szervezettebb némelyik, mint össze-vissza lapozgatni köteteket a témákban.

- szeretném a teknőseimet továbbra is jó egészségben tudni, ha van rá lehetőség, olyan házban / albérletben lakni, ahol van mód kerti kifutó kihelyezésére és így a szabadban tölthetik az év nagy részét, természetes napfény alatt.

- szeretnék más állatokat is tartani, amikre jelenleg nincs nagy mód, pl: sünit vagy egy mopszot.

- jó lenne természetközelben, teszem azt kisváros vagy falu szélén, erdő mellett élni, nagyobb területtel, valami privátabb, békésebb helyen a családdal. Meggyőződésem, hogy egészséges, ha az emberek nem idegenkednek a naturista életviteltől és szeretném, ha a családomnak az "otthon" magába foglalna egy olyan zöldebb területet is, ahol erre van lehetőség.

- a legfontosabb: feleség megléte és akkorra talán már 5-6 éves csemete is, legalább egy, de inkább kettő. Olyan munkabeosztás kell, ami mellett tudok elég időt tölteni otthon, hogy a közös játék, esti mese és hasonlók ne hanyagolódjanak el. Ha a feleségem nagyon jól keresne majd és nekem is lenne megtakarított pénzem, talán nem erőltetném a munkát, hanem végezném az otthoni teendőket, esetleg írnék, de ez nem igazi cél, így inkább arra koncentrálnék, hogy ne a pénzkeresés vigye el minden időnket és energiánkat.

- ha lesz rá mód, mindenképp szeretném alternatív iskolába küldeni a gyerekem / gyerekeim, és nem tekintély-elvű helyre. Akkor is, ha emiatt alig látom majd, mert teszem azt bentlakásos hely. Ha ez nem lehetséges, akkor kitrükközni, hogy sokat szocializálódjon a kortársaival, sokat lásson a világból, sokat tanuljon, de leginkább csak azt ami őt érdekli és ne kényszerítse senki iskolapadba, tankönyvek elé, hülyézve őt, ha nem magolja be és jegyzi meg ami le van írva.

Dóri - Első nap: Írj a jelenlegi kapcsolatodról, vagy ha szingli vagy, a szingliségről

Akkor hát lássuk a jelenlegi kapcsolatomat!

Sanyival 2013. augusztus végén kezdtem el levelezni egy társkereső oldalon. Ez vagyok én, interneten keresztül ismerkedem. Megosztja az embereket a dolog, de kérdem én, aki mondjuk sokat dolgozik, és mellette nem is egy kimozdulós típus, hol ismerkedjen?
Túl voltam egy távkapcsolaton, amely nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Olyan emberre vágytam, aki mellett megállapodhatok, akivel ugyanazok a céljaink és a távlati terveink, akivel társak lehetünk. Aztán belebotlottam Sanyi adatlapjába, ahol nagyjából ugyanazokat írta le, amikre én is vágytam. Nem mertem rögtön levéllel nyitni nála, ezért csak egy ún. "flörtöt" küldtem neki. Viszonozta, aztán írt egy levelet, amit boldogan fogadtam, hiszen ez azt jelentette, hogy a szimpátia kölcsönös.
Néhány hosszabb levél után szeptember 7-én találkoztunk először. ARC kiállításra mentünk, onnan Főzdefesztre, és közben sokat beszélgettünk. Személyesen is megállapítottuk, hogy sok mindenről hasonlóan gondolkodunk. Három nap múlva újra találkoztunk, onnantól kezdve pedig felgyorsultak a dolgok. Egy hónapon át rendszeresen találkoztunk, igazából már akkor úgy viselkedtünk, mint egy szerelmespár, de végül hivatalosan október 2-án mondtuk ki, hogy igen, próbáljuk meg együtt.
2014 augusztusában egy olyan pontra jutott el a kapcsolatunk, ahová az elődeivel sosem sikerült elérnem: összeköltöztünk. És azóta is együtt élünk.

Milyen a kapcsolatunk? Az első szó, ami eszembe jut róla: békés. Sanyi mellett valami egészen új dolgot élek át. Megmutatta, hogy hangos szó és veszekedés nélkül is meg lehet oldani a problémákat. A betegségem tüneteit is olyan higgadtsággal tudta kezelni, mint senki más. Rengeteget segített, hogy amikor bűntudatom volt a kiborulásaim miatt, hosszan megölelt, és azt mondta: "Nincsen semmi baj." Lassanként egyre több démonomat elengedtem mellette.
Rengeteg mindenen mentünk keresztül, és mint máshol, nálunk is voltak időnként mélypontok, de eddig mindent megoldottunk, és ezután is együttes erővel azon leszünk, hogy minél boldogabb és kiegyensúlyozottabb életünk lehessen.

Kapcsolatunk gördülékenységét az is nagyban segíti, hogy sok mindenben hasonlítunk, ugyanakkor épp olyan dolgokban különbözünk, amikben jól ki tudjuk egészíteni egymást. Engem az érzelmeim vezérelnek, könnyebben kimutatom a szeretetemet, könnyebben szavakba öntöm. Ő gyakorlatiasabb, és finoman vissza tud húzni, ha túl messzire sodródnék, viszont egyre könnyebben ki tudja mellettem fejezni az érzelmeit, és az én társaságomban oldódik fel a legjobban. Mindketten szeretjük a cukiságokat, imádom a szóvicceit, ugyanúgy beszélget a plüsseimmel, mint én, hasonló a zenei ízlésünk.
Emellett mindketten igényeljük az egyedüllétet is. Külön szobánk van, ahová ki-ki el tud vonulni, és ebből nem csinálunk ügyet.

Kétszer voltam úgy istenigazából szerelmes. Sosem vágytam ilyesmire, de megtaláltak maguktól. Betegesen szerettem az illetőket, és rengeteget sérültem. Nem volt egészséges a dolog. Sanyit másképp szeretem. Mellette nyugodt vagyok és békés. Már a hangja megnyugtat, imádom a közelségét, a mai napig izgatottan nyitok meg tőle minden e-mailt, amit a munkából küld, és iszonyatosan kötődöm hozzá.
De ami a legjobb: mellette igazán önmagam lehetek.

Ricsi - 1. nap - Kilátások magányom jeges tornyából (megzenésített szingliség)

Azt hiszem soha nem akartam szingli lenni, de életem nagy részében az voltam. Most is, immár kb: öt és fél éve. Voltam több nővel is azóta, de külön a szexért nem fogok ismerkedni, mert annyira nem élvezem és vonzónak sem érzem magam. Testileg vonzanak a nők, de néhány éve már lelkileg nem tudok mit kezdeni velük. Nem hajt a vágy, hogy ismerkedjek, nem akarok többet tudni az életükről, nem várok tőlük semmit, és ez az elszigeteltség, ürességérzet még az, ami a leginkább arra ösztönöz, hogy ne vágjam el magam az emberektől, mert rémisztőnek élem meg, hogy milyen közönyös vagyok.

Persze tudom, hogy ez egyfajta védekezés. Valószínűleg bizalmi problémák miatt, mert a legtöbb kapcsolatom úgy ért véget, hogy a másik hozott egy döntést és vége lett, semmi beszéljük meg, semmi dolgozzunk rajta, vagy küzdjünk érte, nekik nem jelentett végül semmit a kapcsolat, így nekem hiába jelentett sokat, egyedül maradtam vele. Ezt sok ember megéli, nem is rinyálásból mondom. De megbízni már leginkább csak barátokban tudok, akik tisztában vannak azzal, hogy milyen gyengeségeim meg hülyeségeim vannak, és ennek ellenére is igényt tartanak a társaságomra, mernek rám támaszkodni, megbíznak bennem. Nem túlzás talán, hogy összesen egy ilyen embert ismerek, akire mindez igaz. Szóval barátkozni könnyebb, mert nincs nagy tétje. Nincs benne az, hogy az embernek csak egy barátja lehet és csak vele kell foglalkoznia, ha normális a viszony, mindig van mód egy kicsit hangolódni, közelebb kerülni egymáshoz. Nem dugsz a barátaiddal, na bumm! A magamfajta sérült egyéneknek fontosabb a biztonságérzet, hogy a másik ott lesz, ha szükség van rá, mint az, hogy a másikat egyedül én birtokoljam, testestül, lelkestül. Legyen különleges a viszony és nem kell kizárólagosnak lennie.

Persze nem itt akartam tartani már korábban sem. Évekkel ezelőtt gondoltam: ideje lenne ismerni a jövendőbeli páromat, most meg már ideje lenne lassan családot is alapítani, és még nem is ismerem valószínűleg. Nem szeretnék nagyon megöregedni mire eljutok a babázáshoz. Alapvetően pár dolog fontos csak számomra abban, akivel egybekötném az életem, és a szerelem nincs köztük. A szerelmet lehet szenvedéllyel és gyakori harmóniával pótolni, és az nem facsar ki úgy. Ami igazán fontos, hogy testileg és lelkileg vonzódjunk egymáshoz, hogy a nézeteink ne kreáljanak konfliktust köztünk és hogy a gyereknevelés kérdéseiben egyet értsünk. Meg persze a bizalom, de hát anélkül őrültség is bármilyen párkapcsolatba belevágni. Nyilván nem csak rajtam múlik, de nekem az apaság rendkívül fontos, és nem fogom kockára tenni, hogy a feleségem esetleg dühében összeverje a gyereket, vagy szülés után ki tudja mikor válni akarjon. Nem kell semmibe beleugrani.