Nos, a csillagjegyem Mérleg és erről kb ennyi elég is. Nem szeretek nagyon belemélyedni ebbe, a legtöbb dolog igaz lehet bárkire, amit összeirkálnak horoszkóp címszó alatt.
Az, hogy szerintem mik jellemzőek rám, a természetemre... a barátaim általában úgy jellemeznek: igazságkereső. Olykor tapintatlan is vagyok, kíváncsiságból, vagy humorból, vagy mert próbálom valahogy megtörni a jeget, (erre más szót szoktak használni). Fontos nekem a kreativitás, gyakran szoktam világ vagy közjobbító dolgokon filozofálni, több ellentétes vonás kirajzolódik a személyiségemben, olykor kompenzálok. Nem tudom könnyen visszafogni az érzelmeimet, sértődékeny vagyok, nem haragtartó, de sajnos minden tüske bennem marad, és azok évek, évtizedek múltán is fájnak. Mindenre próbálok racionális magyarázatot találni és úgy állni a dolgokhoz, hogy azokra van behatásom, hogy az életem irányítása az én kezemben van. Mindent meg akarok tapasztalni, és a saját hibáimból tanulni, gyakran egyáltalán nem érdekel, hogy fejjel megyek a falnak, szükségét érzem a tapasztalatnak. Nagyon nagy igényem van a valahova, valakikhez való tartozás érzésére és ha ez nem talál viszonzásra a környezetemben, felém, akkor rend szerint csalódott vagyok. A kihívások és a kívülálló személyiségek vonzanak.
Nos, az én csillagjegyem vízöntő, tehát kezdjük egy általános vízöntő-jellemzéssel:
"Legjellemzőbb tulajdonságai: a hagyományok és korlátok felrúgása, új
utak keresése az élet minden területén. A Vízöntő-jegyűek akkor
születnek, amikor a legzordabb az időjárás, ám amikor épp a tetőfokára
hág a farsang, mókáznak, alakoskodnak mulatoznak az emberek. Hát
csoda-e, hogy a Vízöntő ember is épp ilyen? Komoly, elgondolkodó, a
világ jobbításán fáradozó, aki a vidámság álarca mögé rejtőzik, és soha
senki nem tudja meg, mire is gondol, mit is érez, mit tervez éppen. Régi
megfigyelés, e jegy szülöttei vannak legkevesebben a föld kerekén. Ami
pedig nagy kár, mert különleges embertípus, örök újító, "világmegváltó",
jobbra törekvő. Igaz, rengeteg különc szokással is megáldotta a
természet. Gyűlöli a formaságokat, s ha csak teheti, új utakon jár. Így
aztán már messziről kirí a sorból gondolkodásmódja, viselkedése vagy
öltözködése miatt.
Egy régi asztrológiai könyvben olvasható: "A vízöntő jelleme egyszerre
szfinx és csörgősipkás udvari bolond." A merev, gunyoros, rejtelmes
mosolyú arc ugyanis csak maszk, ami mögé valódi érzelmeit rejti, az
udvaribolond-öltözékkel pedig nemcsak bosszantani akarja környezetét,
hanem jelzi azt is, hogy "a bolond mond igazat", és kendőzetlenül
elmondja véleményét, lesújtó kritikáját a maradi, földhözragadt, nehezen
mozduló világról.
A Vízöntő szereti a társaságot, szívesen mókázik, játszik, viccel
kifelé, közben lelke mélyén nagyon is komoly dolgok foglalkoztatják.,
Megrögzött reformer, mindenért rajong, ami új, többnyire az ultramodern
irányzat követője. Ez pedig a munkájára, öltözködésére, ízlésére is
rányomja bélyegét. Ő az, aki mindig két lépéssel a divatházak kínálata
előtt jár, és nemcsak a formákkal, hanem a színekkel is meghökkentő
hatásra törekszik. Elve mindig az: valami olyat kitalálni, ami még nem
volt, ami új, ami más."
Na, ebből körülbelül semmi sem igaz rám. Nem akarok világmegváltani, habár látok dolgokat magam körül, amikkel nem értek egyet, de a változtatásért történő küzdelemhez már nem érzek magamban energiát; a saját világom sokkal jobban leköt. Nem szeretek feltűnő lenni sem az öltözékemmel, sem a viselkedésemmel, inkább meghúzódom a tömegben, és bár vannak különc dolgaim, de azokat nem szeretem mások arcába tolni. Vállalni vállalom, de nem hivalkodom semmivel. Nem szeretek mosolygó álarc mögé bújni, és általában nem is tudom eltitkolni, ha bajom van. Nem tartom magam reformernek, és nem akarok mindenáron kilógni a sorból. Talán egyedül a függetlenség iránti vágy igaz rám, és az, hogy a korlátokat utálom.
Ugyanakkor elvégeztem egy bővített elemzést, amiből többek között kiderült az aszcendensem (Rák), és ez a jellemzés például szóról szóra igaz a személyiségemre:
"Hangulatváltozásait nehéz követni, mert nincs összefüggésben a külvilág
eseményeivel. Bár gondolkodását, tetteit az érzései irányítják, mégis
gyakorlatias és megbízható. Már gyermekkorában is felelősségteljesen
viselkedett. Mindig a maga útját akarta járni, már gyermekként is, mert
sosem keveredett botrányos, zűrös ügyekbe. Megérzései rendkívül erősek
és nagyon bele tudja élni magát mások helyzetébe. Viszont csak akkor
érzi jól magát, ha önt is irányítja valaki, ha van kire támaszkodnia, s
főleg van, aki átvállalja a felelősséget, a döntéseket."
Tehát ha már asztrológia, az aszcendensem jellemzői inkább illenek rám, mint a tényleges horoszkópomé.
Továbbá ez az elemzés felsorolja a különböző bolygók hatását a csillagjegyemre, ezekből is mazsolázgattam olyan mondatokat, amik igazak rám:
- Függetlenségre vágyik, a korlátokat nem hajlandó elfogadni. - Nagyon kreatív, de nagyon kiszámíthatatlan is, teljességgel képtelen az átlag-életre. - Szabadságra és térre van szüksége, fizikai és szellemi értelemben egyaránt. - Kedveli a különlegességeket, és rendkívüli célokat tűz maga elé, melyek megvalósítására hatalmas energiákat fordít. - Tele van ötlettel és kreativitással. - Becsületes és megbízható, és nem akar megszökni a kötelezettségei elől,
csak éppen másképp szeretné végrehajtani a feladatot, mint ahogyan mások
elvárják. - Azt nem tudja, hogy mit akar, de azt igen, hogy mit nem. - Álmodozó, szerény természetét jó adag intuícióval tetézi. - Áldozatkészsége, gondoskodó természete révén ugyancsak közel tud kerülni
az emberekhez, de legszívesebben visszavonulva él, kedveli a csendes
magányt. Kedves és barátságos, naiv és romantikus. - Feszült aspektusok hatására túl félénk, gyenge és bizonytalan lesz. - Bár kitartó, szívós és elszánt, csak nehezen szánja el magát a tettekre.
Ha viszont elindult, akkor mindenáron végigmegy a választott úton, és
az sem érdekli, hogy közben ráébred, nem ez a helyes irány. - Nehezen tud mértéket tartani az élvezetekben. - Rossz tulajdonsága, hogy nem képes elviselni, ha valamiről le kell mondania. - Folyamatosan küzd saját maga ellen, hiszen alapjában véve nehezen változtat, szívesen épít a múltra, konzervatív. - Összefogottsága érzelmi és
lelki dolgokban nyilvánul meg. Az élet egyét területein, főleg a
hétköznapokban határozatlan, és ez nagyon zavarja. Gyakran lesz úrrá
hangulatán a búskomorság. - Erős
belső késztetést érez a halál és az árnyékvilág megismerésére,
gondolatai a titkok és a megismerhetetlen körül forognak. Fél a dolgok
elvesztésétől. Gyakran olyan mély pesszimizmus lesz úrrá gondolatain,
hogy az egész világot az ellenségének érzi. Mindenkit elmar maga mellől,
és könnyen egyedül marad.
1. Már kisgyerekként is éjjeli bagoly voltam, lámpaoltás után a plüsseimmel, képzeletbeli barátokkal és mesefigurákkal beszélgettem. 2. Vízipipa-függő vagyok. 3. Utálok sportolni. 4. Mindig is nagyon élénk volt a képzelőerőm. Óvodás koromban egyszer, amíg anyu egy méteráru boltban csevegett az eladóval, én szóba elegyedtem egy ventilátorral, aki szomorúnak tűnt. Meg is akartam simogatni, de megvágta az ujjamat. 5. Őrizgetem a régi játékaimat, és újakat gyűjtök melléjük. 6. Sokáig nagyon szerettem a meglévő játékaim mellé saját dolgokat létrehozni, például kartondobozokból házikókat készítettem, egyszer egy mini színházat is csináltam a Kinder tojás figuráimnak, később pedig sokat sógyurmáztam. 7. A plüsseimre élőlényként tekintek. 8. Kiskoromban Flinstone család rajongó voltam. Megtanultam lerajzolni őket, és saját képregényeket gyártottam róluk. 9. Általános iskolás koromban egyszer megvertem egy srácot, amiért fogdosni próbált. 10. Sosem tanultam hangszeren játszani, sem zeneelméletet, szolfézs is kimaradt. Hallás alapján veszem fel a dalaimat. 11. Jelenleg tizenegy megkezdett regényem van, és mindig változó, épp melyikhez van ihletem. 12. A dalaimat albumkoncepciókba rendezem, tehát rendszerint kitalálok egy témát, amire épül az adott album, a hozzájuk írt dalokkal. Ebből nyolc befejezett és nyolc félkész van. 13. Elsős koromban egyszer megszöktem az iskolából. 14. Nagyon jó a memóriám, de csak ha érdekel valami. 15. Húszéves koromig nem volt saját számítógépem. 16. Nagyon sok regénykarakteremet a Barbie babáim ihlették. 17. 1/8-ad arányban lengyel vagyok. 18. Kínosan kerülöm az erőszakos dolgokat a rémálmaim végett, de három-négyhavonta egyszer bekattanok, és olyankor gyilkosokról, gyilkosságokról olvasgatok. 19. Érdekel a Stockholm-szindróma. 20. Hat évig folyamatosan jártam énektanárhoz. 21. Sajnos nagyon válogatós vagyok, jelenleg alig van étel, amit megeszek. 22. Volt egy "rocker" időszakom, amikor fanatikus HIM-rajongó voltam, zenekaros pólókban és fekete cuccokban mászkáltam. 23. Amikor kiközösítettek általános iskolában, az ellen úgy védekeztem, hogy elképzeltem magamat egy erősebb, népszerűbb személyiségként, akit szeretnek az osztálytársai, és akivel szívesen barátkoznak. 24. Nagyon ritkán nézek filmet, nem köt le. 25. A szüzességem elvesztéséhez orvosi beavatkozásra volt szükség. 26. Anyatigrisként védem a szeretteimet. 27. Valahol belül még mindig egy zavarodott tinédzser vagyok. 28. Hosszú évekig gyűlöltem a nyelves csókot, de most sem a kedvencem. 29. Van egy ezüstlánc a nyakamban violinkulcs alakú medállal, amit anyukámtól kaptam tizenkét évesen az első fellépésem alkalmából, azóta viselem. 30. Tizenhárom-tizennégy évesen alapítottam egy képzeletbeli zenekart Vulcanus néven, és erre építettem az álmaimat.
1. Magamtól tanultam meg úszni (minimálisan) miután az úszómester(nő) módszere az volt, hogy lenyomkodta a fejem a víz alá.
2. Kb: 6-7 éves koromig azt hittem, hogy "külföld" az egy konkrét ország.
3. Nem tudom mit szeretnek az emberek a nyelves csókban.
4. Nagyon érzékeny és dühös kamasz voltam, a nagyszüleimre nem emelhettem kezet, ha azok igazságtalanul beszéltek / bántak velem, így olykor magamat kezdtem el ütni.
5. Tinédzser koromban nem vágytam többre, mint hogy egy videotékában melózzak.
6. Próbáltam kajából kikeverni égési sérülés seb imitációt, bekentem vele az arcomat, és mivel pont aznapra esett, elmentem úgy az adókártyámért.
7. Egyetlen általános iskolai kötelező olvasmányt sem olvastam el végig (a Kincskereső kisködmön kivétel, de azt felolvasták nekem).
9. Gyerekként a Caspert nyolcszor láttam moziban, egyébként átlagban 4-5 mozit látogattam, és ebből a Corvin moziban több, mint száz külön filmet néztem meg, többségüket 2x-3x.
10. Írtam egy text-adventure játékot számítógépre.
11. Soha nem puskáztam, legfeljebb volt, aki súgott nekem dolgozatírásnál.
12. Horogkereszteket rajzoltam a napköziben, olyan legfeljebb másodikos koromban, mert a nagyapám hülye volt és bemutatott a jelképnek, hogy ez egy rossz és tilos szimbólum, csak azt nem magyarázta meg, hogy miért.
13. Amikor beutaztam Európát, nem volt bankszámlám, és három hónapon keresztül, egy válltáskában cipeltem magammal több millió forintot. Úgy voltam vele, hogy senki nem feltételezne ekkora őrültséget másokról, így relatíve biztonságos.
14. Pár haverommal gyakran jártunk elhagyott házakba, pincékbe kutakodni, olykor suli helyett is.
15. Egyszer megnyertem egy számháborút a csapatomnak, kizárólag az eszemmel.
16. Volt, amikor gondolkodtam a színészi pályán, gyakoroltam is valaki segítségével, de szar voltam, és lássuk be: még így sem érdemeltek meg a színházak, amik felvételit hirdettek.
17. Azok közé tartozom, akik általában szexuális fantáziákba merülve tüsszentenek.
18. Egy barátom esküvői lagziján lejátszottam a Castamere-i esőket.
19. Egyszer, kamasz koromban elutaztam Vácra, hogy megtaláljak egy lányt, akinek csak a keresztnevét tudtam, azt, hogy görkorizik és internet kávézóba jár, mindezt azért, mert nem tudtam telefonon elérni és azt hittem baj van. (valójában csak nem volt már rám kíváncsi, ki is röhögött később).
20. Gyerekként a patkányoktól és veszett macskáktól féltem a leginkább, főleg a híradó miatt voltak visszatérő rémálmaim ezzel kapcsolatban.
21. Angolból érettségin évfolyamelső lettem.
22. Életem első négy évét Veszprémben éltem le.
23. A szomszéd csajról, aki gyerekkoromban babysitterkedett, sokáig azt hittem, hogy fiú, mert rövid haja volt.
24. Soha nem mentem ki temetőbe, rokonok sírjához.
25. Az előjátékot többre tartom, mint a tényleges dugást.
26. Ütött már el autó.
27. Volt középiskolás koromban "diszkós korszakom", nagyjából háromszor mentem, osztálytársakkal, és ezzel véget is ért.
28. Nyolc évesen smároltam először. A lány tizenhárom volt, külföldön nyaraltam.
29. Életemben először Párizsban jártam striptease bárban. Nem tetszett. De az első nő, aki megpróbált rólam pénzt legombolni valami olyan szöveggel, hogy nemrég meghalt a kutyája és forgatókönyveket szeretne írni, mint kiderült: magyar volt.
30. Bizonyos napokat kivéve szerettem a menzakaját.
Volt-e már olyan, hogy öngyilkos akartam lenni? Nem. Nem volt. Olyan volt, hogy utáltam az életem, nem láttam értelmét, azt akartam, hogy vége legyen a szenvedésemnek. Olyan volt, hogy gondoltam az öngyilkosságra, nagyon sokszor, néha egy-egy veszekedés után, amíg egy fedél alatt éltem az apámmal, néha eljátszottam a gondolattal, hogy halálos beteg vagyok, és ez nyugalmat adott, hogy vége a küzdelemnek. Olykor a magány, olykor a félelem és bizalmatlanság, olykor az keltett bennem olyan érzést, hogy nincs értelme élnem, hogy nem láttam kilátást a problémáim megoldására. A boldog jövőre. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy már egyáltalán nem szoktam így érezni, régen eleve nem is akartam túlélni a 30-at, most meg már kevesebb, mint egy hónap és 30 leszek. Néha megszólal bennem egy macho Rick Grimes-hangú fazon, hogy mindenki cserben hagyja a bennem lévő, szomorú gyereket, és ne merészeljem én is ezt tenni vele, felelős vagyok érte, nem számít, hogy mások nem azok értem. Az is segít, hogy időnként beugrik: most már teknősökről is kell gondoskodnom. Bár nem, mintha más ne tehetné meg, de ezt is én vállaltam, nem lenne helyénvaló lepasszolni őket. Az egyedüli ami tartja bennem olykor a lelket a megszokáson meg a hobbijaim figyelemelterelésén kívül az, hogy később jobb lesz, később lesz családom és oda fogok tartozni.
Még jó, hogy volt... aki esetleg úgy olvasná ezt a blogot, hogy nem ismer engem, annak magyarázatként: Borderline személyiségzavarom és depresszióm van. Ebből szinte egyértelműen adódik, hogy volt olyan időszak az életemben, amikor öngyilkos akartam lenni.
Két időszakra tudnám bontani az öngyilkos késztetéseket. Az egyik a diagnosztizálásom előttről van, a másik meg utána. Amikor még nem tudtuk, mi bajom van, miért kapok rendszerint pánik- és dührohamokat, ráadásul a családom sem tudta kezelni a helyzetet, és sorra martam el az embereket magam mellől... nos, akkor nagyon kilátástalannak láttam mindent, és szinte napi szinten űzött a gondolat, hogy jobb lenne megszabadítanom magamtól a világot.
Amikor pedig diagnosztizáltak, és elkezdtek kikezelni, azzal felkavarták bennem a sok mélyen eltemetett mocskot, és az embertelen volt. Tünetek felerősödése, gyógyszer-mellékhatások, minden anyám kínja.
Az a helyzet, hogy erről most nem tudok írni. Próbáltam, de jelenleg épp felpörgött állapotban vagyok, terveim vannak, és sehogy sem tudok áthangolódni erre a témára. Márpedig ahhoz, hogy mesélni tudjak erről az időszakról, nagyon bele kéne mélyednem az emlékekbe, felidézni az akkori érzéseket, és ez most nekem nem megy. De talán nem is baj...
- Nem illettünk össze a barátnőmmel. Ő vízöntő, én pedig nem hiszek a hülyeségekben.
Ba dum tsss.
Vallásról alkotott nézeteim. Nos, én szkeptikus vagyok, agnosztikus pontosabban. Ez azt jelenti, hogy nem hiszek isten vagy istenek létezésében, de abban sem hiszek, hogy nem léteznek. Gyerekként vittek templomba vasárnaponként, majd' megsüketültem az orgona hangjától, nem élveztem különösebben a dolgot, otthon meg imádkozni kellett lefekvés előtt. Aztán meghalt anyám testvére a családból, és a nagyszülők megorroltak istenre, nem volt többé templomba járás, vagy ima. Aztán évekkel rá anyám is meghalt, meg a nagyszülők is, szépen sorban. Olykor istenre voltam dühös, olykor magamra, olykor mindenki másra, de magáról a vallásról még nem volt túl kidolgozott koncepcióm fiatal koromban.
Később kezdett el bennem megfogalmazódni a kérdés, hogy ha Jézus és a főnök is azt várják, hogy legyél jámbor, jószívű, könyörületes másokkal, akkor miért lenne isten kegyetlen? Miért adna embereknek gyógyíthatatlan betegségeket, gyerekeknek AIDS-et, miért sújtana népeket kínokkal ésatöbbi. Az alap hívő válasza persze erre az, hogy ez is egyfajta kegyelem, csak mi emberek nem érthetjük, és nem is szabad kételkednünk benne, hogy ez valójában mind egy nagy terv része, ami majd jóra vezet. Ez már a fejétől bűzlik nekem, ehhez még hozzá jön az is, hogy sok hittérítő igyekszik rámutatni milyen örök kárhozat lesz annak a része, aki nem az ő útjukat járja. És persze ott vannak a közveszélyes elmeháborodottak is, nem csak a terroristák, hanem emberek, akik mészárlást rendeznek egy abortusz klinikán, meleg katonák temetésére járnak buzizni, grillen megsütik a kutyát, vagy épp a legutóbbi, amit olvastam: egy "anya" vállfával verte brutálisan lilára a 7 éves fiát, mert az és a 3 éves lánya elkövették a bűnt, hogy megmutatták egymásnak a nemi szervüket. Most pedig azzal védekezik, hogy vallásszabadság. A pápa bár ködösen fogalmaz az ilyesmivel kapcsolatban, de nem feltétlen helyteleníti a verést "amennyiben nem megalázó" zöld utat ad neki.
Ott van persze az Iszlám is, aminek a prófétáját lerajzolni is bűn, ahol nőket bántalmazhat a férjük, ha nem elég engedelmesek, ahol legalább négy szemtanú kell egy nemi erőszak bizonyításához, és ahol alapvetően el vannak nyomva a nők, csak annyira a kultúrájuk és a neveltetés része lett ez, hogy sokuk inkább védi a gyakorlatot. Amit én csinálok azt hívják "mazsolázásnak", vagyis kiválogatom a szent könyvekből azokat a részeket, amik igazolják a véleményem. Csakhogy közben ne felejtsük el, hogy aki pusztán a jó dolgokat válogatja ki, és a kegyetlen, brutális törvényekre azt mondja: "ó, de hát ez még az Ószövetség volt!" vagy azt, hogy "pusztán metaforikusan értendők", az ugyanezt teszi. Míg én az egész könyvet támadom (pusztán vallási értelemben, mint követendő példát, nem irodalmi vagy fikciós értékét, és még ez a támadásom sem jelenti azt, hogy minden erkölcsileg rossz, ami benne áll, ó, még mennyit kell olvasnom!) addig ők az egész könyvet védik a kimazsolázott részekre hivatkozva, és ezzel igazolást adnak szándékon kívül is azoknak, az úgynevezett fundamentalistáknak. Míg az ateisták senkinek nem tiltanák, hogy egyénileg gyakorolják a nézeteiket, amíg azokkal nem veszélyeztetnek másokat (tehát individuálként hihetnek, amit akarnak), addig az ateizmust több, mint tíz országban mind a mai napig halállal büntetik. Ha egy pohár tiszta, hűsítő vízbe csupán néhány csepp mérget csepegtetünk, meginnád? Csak néhány cseppről van szó.
Más vallások jobban bevonzottak az idők során, de azok sem lehetnek mentesek a kritikától, például a Buddhizmusnak is van olyan ága, ami egy elég élénk pokolban hisz, még ha csak jelképesen is, illetve a Hinduizmusban is bőven akadnak / voltak elítélhető gyakorlatok, kezdve azzal, ami egy özvegyet végül arra sarkallhat, hogy önként lépjen a máglyára, folytatva a ló és egyéb állatáldozatokkal, egészen az úgynevezett: érinthetetlenekig. Mindettől függetlenül élmény számomra vallásos írásokat olvasni. A Hindu isten/istenek sokoldalúsága, az eposzaik mélysége, a helyesről és helytelenről alkotott nézeteik a Karma és Dharma szempontjából, illetve számos ünnepük vonz. Így a meditáció is például. Sok vallásnak rengeteg dologban igaza van és kétségtelen, hogy azzal, amit nyújtanak, sokak életét ideiglenesen vagy hosszú távon is jobbá tehetik (mindössze erre lehet más mód is és inkább az ilyen alternatív módok kutatása felé hajlok), a gondolat mégsem hagy nyugodni, hogy barátaim, ismerőseim, vagy bárki, akikkel összesodorhat az élet, hitüket valami vallás keretei közé helyezik, teszem azt keresztények lesznek, vagy csak szimplán hisznek az Ószövetségben, és ha egy nap úgy vélik, hogy látták istent, vagy szólt hozzájuk, akkor nem pszichiáterhez visz az első útjuk, hanem feláldoznák szeretteiket szükség esetén. Nem sokakat állít ám meg az úr, mint Ábrahámot, ha megpróbálják végrehajtani a "parancsát", nálam pedig az nem játszik, hogy szeretettel és békességgel viseltessek az emberek iránt, de ugyanakkor ha hallok egy hangot ami megköveteli, hogy öljem meg a családomat, akkor feltétel nélkül engedelmeskedjek. A sátánisták nekem már-már nevetséges, hogy mennyire rájátszanak a róluk kialakult, groteszk karikatúrára, sokan meg mentegetnék a helyzetet, hogy az igazi sátánisták nem ilyen dark-os gore és emberáldozat megszállottak, akik gyertyafénynél meg fordított kereszttel rituálékat hajtanak végre, és ez csak amolyan showműsor azoktól, akik nem true sátánisták, de szerencsére az egész koncepció egyébként is idegen tőlem, ebben a fényben egyik kitalált karaktert a másik kitalált karakter vetélytársának látom, nem értelmes, következetes ellentétének.
Összesodort még az élet Bahá'i-okkal, akik lényegében a különböző vallások esszenciális egységében hisznek, abban, hogy minden isteni kinyilatkoztatásnak megvolt a maga helye és ideje az emberiség történetében, minden próféta egy istentől származik és a jelen kor, illetve az elkövetkező sok száz év útmutatása alapján szépen fokozatosan szakítanunk kell a többi vallással és egységesedni egy új, progresszívebb elrendelés alatt. Aki olvasgat róluk bővebben, észreveheti, hogy igazságosságra törekednek és arra, hogy az emberiség szükségletei kielégülésre nyerjenek, ugyanakkor náluk is adott egy kinyilatkoztatás amit a hívők ne kérdőjelezzenek meg, téríteni viszont speciel nem szoktak és törekszenek rá, hogy ne beszéljék ki a másikat a háta mögött. Több dolog akad a nézeteik közt, amivel problémáim vannak elfogadás szintjén, teszem azt az, hogy a főbb vallások mind érvényes kinyilatkoztatások voltak valamikor, (nekem teljesen mindegy, hogy mikorra vonatkoztak az Ószövetség istenének törvényei és döntései, azokat kerek perec elutasítom és betegesnek vélem) illetve alapvetően nincs meg bennem egy kellő istenhit az őszinte, áhítatos imához.
Híveket minősíteni igazából nem célom, nem is ismerek sokat személyesen, illetve különböző vallásokból ismerek személyeket minimálisan, és róluk általában nincs rossz véleményem. Szeretem a nyitott, kedves embereket, akik jót akarnak a környezetüknek, nem zárkóznak el más nézőpontoktól és szívesen beszélgetnek erről is, arról is. Büszke vagyok rá, hogy ilyeneket ismerek keresztény családból, Bahá'i körből, Buddhisták közül is, és talán még egyebeket, akikről nagyon nem tudok sokat. Bárkit, aki azt állítja, hogy ő biztosan tudja mi az egyetlen igaz út, vallástól és nézetektől függetlenül kreténnek vélek, és ez mondhatni véletlenül éppen igaz nagyon sok bigott hívőre is. :) Kedves foglalatosságom, hogy hitvitákat nézek, hallgatok a youtube-on, ahol különböző vallási vagy épp vallási és ateista nézetek ütköznek, szerintem amit nem lehet racionális vitában megvédeni, azt nem szabadna általános igazságként kezelni.
