Dóri - Tizenegyedik nap: Válogass össze 10 olyan dalt, ami felráz, és állítsd az iPodod shuffle módra

Hehh. Először is, nincs iPodom, aztán meg fogalmam sincs, mi az a shuffle mód, de megpróbálok összeválogatni 10 dalt, ami felráz.

1. Arash feat. Rebecca - Temptation

2. Hevesi Tamás - Ezt egy életen át kell játszani

3. Ashley Simpson - L.O.V.E.

4. Bullet for my Valentine - Your Betrayal

5. Dropzity - Playing with your soul

6. Battle Beast - Touch in the night

7. Belinda Carlisle - Heaven is a place on Earth

8. CryoShell - Feed

9. Maroon 5 - Animals

10. Xandria - Stardust

Ricsi - 10. nap - Igazi tííínédzser lemúúúr

Igazság szerint sosem volt viszonzott szerelmem. Kétszer voltam konkrét személybe szerelmes életem során, mindkettő már régebben történt. Az első nagyon sokáig kihúzódott, 12-13 lehettem amikor elkezdődött, ő olyan 9, egy jóbarátom húga. Egy épületen belül nőttünk fel, később egy suliba is jártunk, nagyon tetszett, jártam megnézni a tánc előadásait, vettem neki ajándékot ünnepekre olykor, igyekeztem a védelmére kelni, ha a bátyja goromba volt vele (testvérek közti általános harc, nem igazán folytam bele) de a lényeg, hogy ismertem kb amióta az eszemet tudtam, olyan 4 éves kora óta emlékszem is rá, és amilyen jó volt eleinte a közelében lenni, annyira nehéz volt később. Rettenetesen féltem a visszatusítástól, vagy, hogy kinevet, vagy bármi, mert elég sok ilyen kijutott kamaszkoromban a lányoktól, és nem tudtam volna a szülei szemébe nézni, akikkel egyébként szintén jó volt a viszonyom. Így emésztettem magam kamaszként is. Ráment egy kapcsolatom, hogy nem tudtam kiverni a fejemből, elköltöztem máshova, de ott sem sikerült elfeledkezni róla, még azt is mondta valami "sátánista" csaj, hogy készít szerelmi bájitalt, de persze még ha el is hittem, hogy működhet, elrettentett a gondolat, hogy kihasználjam őt. Aztán végül az idő és egy másik szerelmi pofára esés gyógyított ki ebből. Amikor már elhalt az érzelem, és úgy tekintettem rá, mint egy átlagos lány ismerősre, nem volt tétje a dolognak, és törleszteni akartam magam felé azt a tartozást, hogy legalább elmondom neki, hogyan éreztem sokáig iránta. Vagy az iránt, amit rávetítettem. Nem kezelte hülyén, tudomásul vette, talán sejtette is olykor. Sajnálom, hogy amikor még mindketten elég fiatalok voltunk és elég élénk volt bennem ez az érzés, nem léptem az irányába. Talán minden másképp alakult volna. De sérült voltam és féltem elveszteni még azt a kis reményt is, ami kijutott nekem arra, hogy boldog legyek.

Dóri - Tizedik nap: Elevenítsd fel életed első szerelmét, és az első csókot

Nos, a kettő sajnos nem ugyanazzal az emberrel történt. Különben is, mire gondolunk itt "első szerelem" alatt? Mit elevenítsek fel? Az első plátói szerelmet? Az első barátomat? Az első beteljesült, viszonzott szerelmet? Mert nagyon nem mindegy.

 Életemben először tizenhat éves koromban lettem szerelmes, a színjátszó társulatban az egyik srácba. Bár ő is sokat bámult engem, végül nem történt köztünk semmi, még beszélni is csak néhány szót beszéltünk. Volt pár álmatlan éjszakám miatta, de nem vészes.

Időrendben haladva ezután következett az első csókom (2005 nyarán), amire nem szívesen emlékszem vissza, de tegyük meg a blogbejegyzés kedvéért!
Akkoriban nagy divat volt gportal oldalakat készíteni, nekem is volt egy. Mivel igyekeztem barátkozós lenni, ezért feltüntettem rajta az msn címemet. Nagyban mentek a színjátszóval a próbák, előadások, minden nap hullafáradtan estem haza, és az egyik ilyen estén valaki felvett msn-re. Csevegtem vele pár sort ugyan, de azt sem tudtam, melyik bolygón vagyok, és még az sem derült ki számomra egyértelműen, hogy fiúval vagy lánnyal beszélgetek-e - egészen addig, amíg számot nem cseréltünk, és amikor megkérdeztem, milyen néven írhatom be, azt felelte: "Drágám, ha te is akarod :D", majd végre kinyögte, hogy amúgy Marcinak hívják.
Másnap már e-mailekkel bombázott, hogy ő mennyire megkedvelt, meg tetszem neki. Számomra ez az iram elég gyors volt, hiszen azt sem tudtam, ki ez, ám mivel előzőleg engem nagyon elkerültek a fiúk, azért mégiscsak hízelgett a nem létező hiúságomnak, hogy egy fiú érdeklődik irántam.
Addig nyaggatott, amíg belementem egy személyes találkozóba. A randi abból állt, hogy ültünk, fogta a kezemet, és bámult. A tali végén megkérdezte, hogy "akkor mi most együtt vagyunk?", én meg, jobb ötletem nem lévén, azt feleltem, "lehetünk". Az az igazság, hogy nekem nem tetszett a srác, de olyan bizonytalan és zavart voltam, hogy inkább csak sodródtam az árral.
Nem volt jó ötlet. Folyton hívogatott meg írogatott, én meg már akkortájt sem szerettem, ha rám telepszenek. Közös témánk nem volt, nem tudtam vele rendesen beszélgetni, őt csak a foci érdekelte, engem meg az sem. Három hétig "jártunk", azalatt négyszer találkoztunk. A harmadik randin szóba került, hogy én még sosem csókolóztam, azt mondta, addig vár, ameddig szeretném. Öt perc múlva meg: "nézz ide!" odanéztem, és váratlanul felém hajolt, hogy lekapjon, én meg rendre kitértem előle. Felettébb romantikus... A találkozó vége felé kezdett megsértődni, amiért nem engedem a csókot, ezért végül sóhajtva megálltam a pláza közepén, és jeleztem neki, hogy oké, csókoljon meg. Hajol, becsukom a szemem - erre minden bevezető nélkül bedugta a nyelvét a számba, majdnem le a torkomig. Semmi előkészítés, semmi ajak, nem, basszameg, hanem rögtön betámad a nyálas nyelvével. Azt sem tudtam, mi a franc történik. Undorító volt. Aztán valahogy sikerült megszakítani a csókot, Marci örömittasan átölelt, én visszaöleltem, és közben diszkréten letöröltem a karommal a számat.
Végül köcsög módon msnen "szakítottam" vele, de igazából ezt a kis randizgatást sosem tekintettem igazi kapcsolatnak, nem is szoktam beleszámolni a többi közé.
Ez volt hát az első csókom története. Ennek köszönhetően hosszú évekre megundorodtam a nyelves csóktól, az első három párkapcsolatomban konkrétan száműztem a dolgot, és nem, vagy csak nagyon ritkán voltam hajlandó nyelves csókot váltani az adott partneremmel. Aztán valamennyire megbékéltem vele, sőt, olyan is előfordult, hogy valakivel nagyon is élveztem (bár egy kezemen meg tudom számolni, hány ilyen volt), de a mai napig megvagyok nélküle. Sanyival jólesik, de csak ha olyan hangulatom van.

Az első viszonzott szerelmem pedig 2005 novemberében jött el az életembe. Hotdog.hu oldalon ismertem meg Petit, először csak egy volt a sok levelezőtárs közül, aztán bevallotta, hogy részéről a dolog kezd több lenni. Ebben a helyzetben megint az volt, hogy maga az érdeklődés imponált, és akkortájt annyira alulértékeltem magam, hogy nem hittem abban, hogy valaha fog engem valaki szeretni. Belemélyedtünk a levelezésbe, msnezésbe, egyre közelebb kerültünk egymáshoz, aztán a személyes találkozó is jól sült el, tetszett nekem a srác. A magam módján szerettem is, az a tipikus első viszonzott szerelem, amikor lubickolunk az érzésben, hogy de jó, tetszem valakinek, és jaj de jóképű barátom van. Öt hónapig tartott a kapcsolatunk, szép időszak volt, nem bántam meg. De én hamarabb és könnyebben túltettem magam rajta, mint ő rajtam, még évekkel később is írogatott nosztalgikus hangvételű leveleket.

Az első igazi szerelmet az utána következő fiúval éltem át. De az egy másik történet...

Ricsi - 9. nap - Jövőm

Igazság szerint már leírtam, hogy hol szeretnék tartani a jövőben, kb ott, hogy hol látom magam 10 év múlva. Nincsenek hosszabb távú terveim. Bocs.

Dóri - Kilencedik nap: Mit szeretnél, milyen legyen a jövőd?

Igazából ez majdnem ugyanaz, mint a második napi feladat, miszerint hol szeretnék tartani tíz év múlva. Nagyjából ugyanazt tudnám itt is felsorolni, mint amit ott, de azért igyekszem néhány szóban összefoglalni.
Elsősorban olyan jövőre vágyom, amiben szabadon kiélhetem kreatív hajlamaimat, mert az vagyok igazán én. A zenélés, írás fontos részemet képezi, anélkül nem érzem magam teljesnek. Amikor az első zenekarom feloszlása után egy időre megnémultam, akkor egy élőhalottal voltam egyenlő. Próbáltam más hobbikat keresni, mással lekötni magam, de semmi sem tett boldoggá, még az akkor bontakozó kapcsolatomat is megmérgezte a dolog. Hosszú idő volt, mire visszakapaszkodtam, de most már megtaláltam azt az utat, amin egyedül tudom élni az álmaimat, és nem kell hozzá elirányítanom egy egész zenekart. Ezt az utat szeretném a jövőben még jobban, még ügyesebben és profibban folytatni.
Olyan jövőt szeretnék, amiben erős és kiegyensúlyozott vagyok, egy rossz napot nem egy rossz életnek élek meg, és bátran veszem az akadályokat.
Olyan jövőt szeretnék, amiben szeretem és elfogadom magam, amiben sok ember vesz körül a maga szeretetével. Amelyben saját családom van, és egymás iránti szeretetünk, összetartásunk mindenen átsegít. Amiben megvan az érzelmi és az anyagi biztonság is, amiben egészséges vagyok, és a szeretteim is boldogok.
Összességében: egy derűs, nyugodt, szeretettel és kreativitással teli jövőt szeretnék.

Ricsi - 8. nap - Elégedettség

Mikor voltam a leginkább elégedett életem során? Nehéz megmondani. Voltak pillanatok, vagy órák, vagy napok. Az első barátnőmhöz köthető egy-két ilyen élmény. Sokszor nekifutottunk a párkapcsolatnak, mert unatkoztunk, vagy azt hittük majd jobb lesz, aztán mégis rendre újra szétmentünk. Egyszer sírva jött át hozzám, hogy az aktuális palija, aki jó 10 évvel idősebb volt nála, de az anyjával és nagyanyjával élt még mindig egy fedél alatt, az meg akarta csalni őt, mert talált tőle e-maileket meg társkereső hírdetéseket, és ott van a telefonszáma, meg képek róla, meg a farkáról, meg üzenetek, amikben pontosan úgy ír, ahogy egyébként is szokott. Szóval az exem ki volt bukva, és úgy volt vele, hogy ő most el akarja hagyni, és saját lábra akar állni, külön költözni saját albérletbe, csak még várja a fizetését. Mondtam neki, hogy van nálam hely, alhat a díványon ingyen, amíg össze nem jön, pár hétről lett volna szó kb. Nem akartam már tőle semmit párkapcsolati szinten. Testileg ismertem őt, lelkileg szerettem és törődtem vele, ahogy egy rokonával törődik az ember, és valahogy jól esett egymás közt úgy hivatkozni a másikra, mint testvérre. Nem kellett számon kérni rajta semmit, egyszerűen élvezte, feldobta a dolog, büszkén és vidáman hivatkozott rám baráti társaságban is úgy, mint bátyjára, én meg rá, mint húgomra. Esténként átbeszéltük a napot és sorozatokat néztünk együtt. Életem talán legboldogabb időszaka volt, amíg jártunk, nem így éreztem, de ott és akkor remek volt tartozni valakihez és biztonságban érezni magam. Hiszen egy testvért miért hagyna el az ember? Nem próbáltam birtokolni, kisajátítani, ha párkapcsolatot szeretne valakivel, nem állom útját, csak a mi viszonyunk is maradjon meg jónak. De ennek hamar vége lett. Egy hét alatt tulajdonképpen, mert végül kitalálta, hogy mégis szereti a pasiját, és feltétel nélkül visszament hozzá, annak a patkánynak még ki sem kellett magyaráznia magát. Persze mivel a pasas betegesen féltékeny volt, a lány nem találkozhatott a barátaival, köztük velem sem, (amikor úgy tudta, hogy a barátnőjét látogatja, akkor is vagy nyolc agresszív sms-t küldött neki a paranoid baromságaival) És hát a lány azóta volt még, hogy próbálta őt elhagyni, de végül megint nála kötött ki, a mi baráti kapcsolatunk, vagy "testvérségünk" semmit nem jelentett végül neki. Később megtudtam, hogy gyereket is szült neki, és összeomlottam idegileg. Ez már egy másik történet. Akkor voltam életemben a legelégedettebb, amikor azt éreztem és hittem, hogy igazán összetartozom valakivel, aki ráadásul olyan érzelmes és naiv is volt, mint ő.

Dóri - Nyolcadik nap: Elevenítsd fel a pillanatot, mikor a legelégedettebb voltál életedben

2011 májusától 2012 júniusáig. Mert akkor

- Szabad voltam
- Körberajongott, szexi Nő voltam
- Határozott zenekari frontember voltam.

Ragyogtam, mert ragyogtattak; álmaim voltak, amikért teljes erőbedobással dolgoztam. Átsegítettem álmaim zenekarát megannyi mélyponton és viszontagságon, míg végül eljutottunk a színpadig. És ha egyetlen pillanatot kellene ebből az időszakból választanom, akkor 2012. március 23-át emelném ki, az estét, amikor már a színpadon voltunk, eljátszottuk a dalainkat, és a közönség szeretett minket. Majdhogynem teltházas koncertet adtunk. A közönség igencsak vegyes volt, mert eredetileg az volt a cél, hogy összejöjjön a 100 néző, anyagi szempontok miatt, ezért boldog-boldogtalant meghívtunk. Jöttek rokonok, barátok, barátok barátai, rockerek, rapperek és diszkósok, régebbi ismerősök, és ez a színes, válogatott tömeg egy emberként ugrált és headbangelt a dalainkra. A szüleim, akik egészen a koncert napjáig húzták a szájukat (apukám őszintén megmondta, hogy nem tetszik neki a zenénk, anyu meg alapból ellenezte a metál műfajt), és csak azért jöttek el, hogy támogassanak, meg mert mégiscsak szerettek volna látni a színpadon; tátott szájjal hallgatták az előadásunkat, és utána rákattantak a zenénkre, mert élőből jött át nekik igazán, amit csináltunk. Az érzés, amikor édesanyám - aki az eltérő ízlésünk miatt nem különösebben mélyedt el a munkásságomban - otthon főzőcskézés közben dúdolja az egyik dalomat, leírhatatlan. Koncert után sorra jöttek oda az emberek gratulálni, kézről kézre adtak, és még napokkal később is jöttek a gratulációk neten keresztül.
Akkor éreztem a legteljesebbnek az életemet. Mert végre azt az utat jártam, amiről mindig álmodtam, ami nehéz napokon tartotta bennem a lelket.

Akkoriban nem volt állandó párkapcsolatom. Korábbi csalódások és rossz emlékek miatt a szívem ideiglenesen visszavonulót fújt, és csak kalandokat kerestem. Mondjuk ki nyíltan: csak szexelni jártam össze az emberekkel. Ennek oka volt. A már említett rossz tapasztalatok hatására egyáltalán nem élveztem az együttléteket azzal az emberrel, akivel elveszítettem a szüzességemet, a kapcsolatunk végül le is zárult. Néhány hónapnyi otthon gubbasztás után feltettem magamnak a kérdést: vagy szerzek jó tapasztalatokat, vagy egy életre megundorodom a szextől. Az előbbi mellett döntöttem, hála az égnek. Én így gyógyítottam meg magam. Nemcsak egy-egy jó menetről szólt az egész, hanem helyreállt az önbizalmam, végre el tudtam hinni, hogy szépnek látnak az emberek, és rengeteget töltődtem a férfiak rajongásából (akik mellesleg tudták, mire vállalkoznak, soha nem játszottam senki érzelmeivel, és nem hitegettem senkit).
Ebben a megerősödött állapotban vetettem bele magam a zenekari munkálatokba is.
2012. március 23-án tehát egy olyan nő állt a színpadon, aki megvalósította életének nagy álmát, és aki életében először egészséges, kívánatos, nagybetűs Nőnek érezhette magát.
Ez volt eddigi életem legszebb pillanata.