Dóri - Tizenkettedik nap: Vezesd végig a nap minden mozzanatát

Na, ez vicces kihívás, de próbáljuk meg!
- Délután egykor ébredtem.
- Szokásomhoz híven még az ágyban heverészve felnéztem mobilról a netre.
- Sűrű káromkodások közepette nyugtáztam, hogy bekaptam valami vírust, ami miatt egy reklámszemét a nevemben körbeküldte magát az ismerőseim között. A poén az, hogy a profilomon ennek nincs nyoma, tehát még csak el sem tudom távolítani a jelöléseket és a képet. Fuck.
- Anyu hívott, hogy mehetek vele holnap piackutatásra, és hogy végre megérkezett a határozatom a segély meghosszabbításáról.
- Megmosakodtam, felöltöztem, adtam a malacoknak friss vizet, kivettem a csirkehúst olvadni, összeszedtem néhány szemetet, és lementem "reggeliért".
- Újfent megállapítottam magamban, hogy utálom ezt a dögmeleget.
- Az Aldiban nem találtam a kedvenc fánkomat :( Másfajtát vettem.
- Megengedtem magamnak egy 80 forintos jégkrémet is.
- Vettem vízipipa-dohányt.
- Hazavonszoltam magam, bekapcsoltam a gépet, közben megkajáltam.
- Sanyitól jött e-mail, hogy megérkeztek a Pokémon figurák, amit rendeltünk, JUHÚÚÚ!!!
- Most próbálom magam rávenni a takarításra.
- Mosogattam, felsöpörtem, felmostam a konyhakövet. Amíg az szárad, vízipipázom és zenét hallgatok.
- Beálmosodtam ettől a kurva gyógyszertől, grrr...
- És persze, hogy akkor kell wc-re mennem, amikor még nem száradt meg a konyhakő, SEGÍTSÉG!
- Na, megoldva :D
- Elkezdtem csinálni a vacsit.
- Elmosogattam még egy adagot, és kész a kaja is, már csak tortillát kell hozzá melegíteni, amikor majd eszünk.
- Meghívtam magamhoz öcsit, hogy együtt lessük majd meg az új pokémonjaimat, jelenleg őt várom.
- Hahh, egy ismerősöm segítségével ráleltem, hova töltődtek fel ezek a köcsög reklámszemetek facebook-on, úgyhogy végre le tudtam törölni.
- Gyere már, öcsi!!!
- Megérkezett, bekajáltunk ;)
- Egyébként mexikóit csináltam, om-nom-nom.
- POKÉÉÉÉÉMONOK!!!! <3
- POKÉMONOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! <3 <3 <3
- Öcsi hazament.
- Elpakoltuk Sanyival a kaját, maradt holnapra is elég ;)
- Zuhanyoztam és hajat mostam.
- Most meg belevetem magam a Pokémon-figurákba, és beazonosítom a későbbi évad szereplői közül, hogy melyikek vannak a pakkban. Egyéb érdekesség ma már szerintem nem fog történni, lefekvés előtt még adok friss szénát a malackáknak, aztán majd beveszem az esti gyógyszereimet, betompulok, lefekszem, és forgolódom egy sort, mire sikerül elaludnom.

Úgyhogy ennyi volt a mai napom. ;)

Ricsi - 11. nap - Tíz dal, ami felráz

:)

1. Black Eyed Peas - Pump it
2. A Very Potter Musical (Team StarKid) - Going back to Hogwarts
3. Electric Six - Danger! High Voltage
4. Foster the People - Don't Stop
5. Sigur Rós - Festival
6. Counting Crows - Accidentally in Love
7. OneRepublic - Marchin On
8. Michael Jackson - They don't care about us
9. Aphrodite's Child - The Four Horsemen
10. The Sisters of Mercy - Temple of Love

Dóri - Tizenegyedik nap: Válogass össze 10 olyan dalt, ami felráz, és állítsd az iPodod shuffle módra

Hehh. Először is, nincs iPodom, aztán meg fogalmam sincs, mi az a shuffle mód, de megpróbálok összeválogatni 10 dalt, ami felráz.

1. Arash feat. Rebecca - Temptation

2. Hevesi Tamás - Ezt egy életen át kell játszani

3. Ashley Simpson - L.O.V.E.

4. Bullet for my Valentine - Your Betrayal

5. Dropzity - Playing with your soul

6. Battle Beast - Touch in the night

7. Belinda Carlisle - Heaven is a place on Earth

8. CryoShell - Feed

9. Maroon 5 - Animals

10. Xandria - Stardust

Ricsi - 10. nap - Igazi tííínédzser lemúúúr

Igazság szerint sosem volt viszonzott szerelmem. Kétszer voltam konkrét személybe szerelmes életem során, mindkettő már régebben történt. Az első nagyon sokáig kihúzódott, 12-13 lehettem amikor elkezdődött, ő olyan 9, egy jóbarátom húga. Egy épületen belül nőttünk fel, később egy suliba is jártunk, nagyon tetszett, jártam megnézni a tánc előadásait, vettem neki ajándékot ünnepekre olykor, igyekeztem a védelmére kelni, ha a bátyja goromba volt vele (testvérek közti általános harc, nem igazán folytam bele) de a lényeg, hogy ismertem kb amióta az eszemet tudtam, olyan 4 éves kora óta emlékszem is rá, és amilyen jó volt eleinte a közelében lenni, annyira nehéz volt később. Rettenetesen féltem a visszatusítástól, vagy, hogy kinevet, vagy bármi, mert elég sok ilyen kijutott kamaszkoromban a lányoktól, és nem tudtam volna a szülei szemébe nézni, akikkel egyébként szintén jó volt a viszonyom. Így emésztettem magam kamaszként is. Ráment egy kapcsolatom, hogy nem tudtam kiverni a fejemből, elköltöztem máshova, de ott sem sikerült elfeledkezni róla, még azt is mondta valami "sátánista" csaj, hogy készít szerelmi bájitalt, de persze még ha el is hittem, hogy működhet, elrettentett a gondolat, hogy kihasználjam őt. Aztán végül az idő és egy másik szerelmi pofára esés gyógyított ki ebből. Amikor már elhalt az érzelem, és úgy tekintettem rá, mint egy átlagos lány ismerősre, nem volt tétje a dolognak, és törleszteni akartam magam felé azt a tartozást, hogy legalább elmondom neki, hogyan éreztem sokáig iránta. Vagy az iránt, amit rávetítettem. Nem kezelte hülyén, tudomásul vette, talán sejtette is olykor. Sajnálom, hogy amikor még mindketten elég fiatalok voltunk és elég élénk volt bennem ez az érzés, nem léptem az irányába. Talán minden másképp alakult volna. De sérült voltam és féltem elveszteni még azt a kis reményt is, ami kijutott nekem arra, hogy boldog legyek.

Dóri - Tizedik nap: Elevenítsd fel életed első szerelmét, és az első csókot

Nos, a kettő sajnos nem ugyanazzal az emberrel történt. Különben is, mire gondolunk itt "első szerelem" alatt? Mit elevenítsek fel? Az első plátói szerelmet? Az első barátomat? Az első beteljesült, viszonzott szerelmet? Mert nagyon nem mindegy.

 Életemben először tizenhat éves koromban lettem szerelmes, a színjátszó társulatban az egyik srácba. Bár ő is sokat bámult engem, végül nem történt köztünk semmi, még beszélni is csak néhány szót beszéltünk. Volt pár álmatlan éjszakám miatta, de nem vészes.

Időrendben haladva ezután következett az első csókom (2005 nyarán), amire nem szívesen emlékszem vissza, de tegyük meg a blogbejegyzés kedvéért!
Akkoriban nagy divat volt gportal oldalakat készíteni, nekem is volt egy. Mivel igyekeztem barátkozós lenni, ezért feltüntettem rajta az msn címemet. Nagyban mentek a színjátszóval a próbák, előadások, minden nap hullafáradtan estem haza, és az egyik ilyen estén valaki felvett msn-re. Csevegtem vele pár sort ugyan, de azt sem tudtam, melyik bolygón vagyok, és még az sem derült ki számomra egyértelműen, hogy fiúval vagy lánnyal beszélgetek-e - egészen addig, amíg számot nem cseréltünk, és amikor megkérdeztem, milyen néven írhatom be, azt felelte: "Drágám, ha te is akarod :D", majd végre kinyögte, hogy amúgy Marcinak hívják.
Másnap már e-mailekkel bombázott, hogy ő mennyire megkedvelt, meg tetszem neki. Számomra ez az iram elég gyors volt, hiszen azt sem tudtam, ki ez, ám mivel előzőleg engem nagyon elkerültek a fiúk, azért mégiscsak hízelgett a nem létező hiúságomnak, hogy egy fiú érdeklődik irántam.
Addig nyaggatott, amíg belementem egy személyes találkozóba. A randi abból állt, hogy ültünk, fogta a kezemet, és bámult. A tali végén megkérdezte, hogy "akkor mi most együtt vagyunk?", én meg, jobb ötletem nem lévén, azt feleltem, "lehetünk". Az az igazság, hogy nekem nem tetszett a srác, de olyan bizonytalan és zavart voltam, hogy inkább csak sodródtam az árral.
Nem volt jó ötlet. Folyton hívogatott meg írogatott, én meg már akkortájt sem szerettem, ha rám telepszenek. Közös témánk nem volt, nem tudtam vele rendesen beszélgetni, őt csak a foci érdekelte, engem meg az sem. Három hétig "jártunk", azalatt négyszer találkoztunk. A harmadik randin szóba került, hogy én még sosem csókolóztam, azt mondta, addig vár, ameddig szeretném. Öt perc múlva meg: "nézz ide!" odanéztem, és váratlanul felém hajolt, hogy lekapjon, én meg rendre kitértem előle. Felettébb romantikus... A találkozó vége felé kezdett megsértődni, amiért nem engedem a csókot, ezért végül sóhajtva megálltam a pláza közepén, és jeleztem neki, hogy oké, csókoljon meg. Hajol, becsukom a szemem - erre minden bevezető nélkül bedugta a nyelvét a számba, majdnem le a torkomig. Semmi előkészítés, semmi ajak, nem, basszameg, hanem rögtön betámad a nyálas nyelvével. Azt sem tudtam, mi a franc történik. Undorító volt. Aztán valahogy sikerült megszakítani a csókot, Marci örömittasan átölelt, én visszaöleltem, és közben diszkréten letöröltem a karommal a számat.
Végül köcsög módon msnen "szakítottam" vele, de igazából ezt a kis randizgatást sosem tekintettem igazi kapcsolatnak, nem is szoktam beleszámolni a többi közé.
Ez volt hát az első csókom története. Ennek köszönhetően hosszú évekre megundorodtam a nyelves csóktól, az első három párkapcsolatomban konkrétan száműztem a dolgot, és nem, vagy csak nagyon ritkán voltam hajlandó nyelves csókot váltani az adott partneremmel. Aztán valamennyire megbékéltem vele, sőt, olyan is előfordult, hogy valakivel nagyon is élveztem (bár egy kezemen meg tudom számolni, hány ilyen volt), de a mai napig megvagyok nélküle. Sanyival jólesik, de csak ha olyan hangulatom van.

Az első viszonzott szerelmem pedig 2005 novemberében jött el az életembe. Hotdog.hu oldalon ismertem meg Petit, először csak egy volt a sok levelezőtárs közül, aztán bevallotta, hogy részéről a dolog kezd több lenni. Ebben a helyzetben megint az volt, hogy maga az érdeklődés imponált, és akkortájt annyira alulértékeltem magam, hogy nem hittem abban, hogy valaha fog engem valaki szeretni. Belemélyedtünk a levelezésbe, msnezésbe, egyre közelebb kerültünk egymáshoz, aztán a személyes találkozó is jól sült el, tetszett nekem a srác. A magam módján szerettem is, az a tipikus első viszonzott szerelem, amikor lubickolunk az érzésben, hogy de jó, tetszem valakinek, és jaj de jóképű barátom van. Öt hónapig tartott a kapcsolatunk, szép időszak volt, nem bántam meg. De én hamarabb és könnyebben túltettem magam rajta, mint ő rajtam, még évekkel később is írogatott nosztalgikus hangvételű leveleket.

Az első igazi szerelmet az utána következő fiúval éltem át. De az egy másik történet...

Ricsi - 9. nap - Jövőm

Igazság szerint már leírtam, hogy hol szeretnék tartani a jövőben, kb ott, hogy hol látom magam 10 év múlva. Nincsenek hosszabb távú terveim. Bocs.

Dóri - Kilencedik nap: Mit szeretnél, milyen legyen a jövőd?

Igazából ez majdnem ugyanaz, mint a második napi feladat, miszerint hol szeretnék tartani tíz év múlva. Nagyjából ugyanazt tudnám itt is felsorolni, mint amit ott, de azért igyekszem néhány szóban összefoglalni.
Elsősorban olyan jövőre vágyom, amiben szabadon kiélhetem kreatív hajlamaimat, mert az vagyok igazán én. A zenélés, írás fontos részemet képezi, anélkül nem érzem magam teljesnek. Amikor az első zenekarom feloszlása után egy időre megnémultam, akkor egy élőhalottal voltam egyenlő. Próbáltam más hobbikat keresni, mással lekötni magam, de semmi sem tett boldoggá, még az akkor bontakozó kapcsolatomat is megmérgezte a dolog. Hosszú idő volt, mire visszakapaszkodtam, de most már megtaláltam azt az utat, amin egyedül tudom élni az álmaimat, és nem kell hozzá elirányítanom egy egész zenekart. Ezt az utat szeretném a jövőben még jobban, még ügyesebben és profibban folytatni.
Olyan jövőt szeretnék, amiben erős és kiegyensúlyozott vagyok, egy rossz napot nem egy rossz életnek élek meg, és bátran veszem az akadályokat.
Olyan jövőt szeretnék, amiben szeretem és elfogadom magam, amiben sok ember vesz körül a maga szeretetével. Amelyben saját családom van, és egymás iránti szeretetünk, összetartásunk mindenen átsegít. Amiben megvan az érzelmi és az anyagi biztonság is, amiben egészséges vagyok, és a szeretteim is boldogok.
Összességében: egy derűs, nyugodt, szeretettel és kreativitással teli jövőt szeretnék.