2016. szeptember 30., péntek

Ricsi - 30. nap - Legjobb, legrosszabb

Én is köszönöm Dórinak, aki eleve meginvitált erre. Nos, hát zárásképp a legjobb nekem is a szülinap volt, amit a barátaimmal közösen összehoztunk 17-én. A legrosszabb nem is tudom, nem volt semmi komoly mélypont, leginkább csak olyasmik, hogy néhány napon át stresszeltem, mert francia vendégek nem fizettek még, és ha megpattantak volna úgy, akkor tőlem vonták volna le az összeget melóhelyen... volt, hogy összekaptam valami vitában ezzel-azzal ismerőssel, illetve sok időt töltök otthon úgy, hogy átalszom a napokat, nem érzek erőt semmit sem csinálni, csak álmos vagyok. Ez nyilván nem jó, meg koffein-függés miatt is van, de hát ilyen a szociális életem, ha sokkal többet turbóznék rajta, megkapnám, hogy erőszakos vagyok és legyek tekintettel másokra is.

Dóri - Harmincadik nap: A legjobb és legrosszabb momentumok ebben a hónapban

Na, hát elérkeztünk az utolsó naphoz. Jó gyorsan eltelt egy hónap. Ezúton is köszönöm Ricsinek, amiért részt vett a blogolásban, nagyon jó olvasni valókat hoztunk össze ketten :)

A legjobb momentum ebben a hónapban egyértelműen Ricsi születésnapja volt. Végre egybegyűlt a csapat, buliztunk, táncoltunk, nevettünk, beszélgettünk és játszottunk. Leírhatatlan élmény volt.

A legrosszabb momentumokat meg épp most élem. Szerdán durván kiborultam, rég kapott el ekkora sírógörccsel egybekötött dühroham. Ma is az összeomlás szélén állok, egész nap egyedül, kibaszott poloskákkal és legyekkel körülvéve, nagyon elegem van.

Ennyi.

De holnaptól október, hétvégén évfordulós wellness, remélhetőleg az majd feltölt.

2016. szeptember 29., csütörtök

Ricsi - 29. nap - Tervek

A terveim a következő hónapra elég semmilyenek. Átlagosak talán. :) El kell vinnem a kisebbik teknőst fotóztatni, arra majd egyeztetek időpontot, megyek színházba, illetve neten is tervezek színdarabokat megnézni, sok Shakespeare-t olvasni, online és egyéb oktatóanyagokat nézni különféle témákban, programok barátokkal, szóval csak a szokásos. :)

Dóri - Huszonkilencedik nap: Mik a céljaid a következő 30 napra?

Itt is nagyon boldog születésnapot kívánok drága Ricsimnek <3
Nincsenek különösebb céljaim, eléggé egyik napról a másikra élek. De azért itt van néhány terv:
- Szeretném végre felénekelni azokat a dalaimat, amiknek a zenéjét már felvettem, csak várom, hogy meggyógyuljon hozzá a torkom (nem sieti el sajnos).
- Folytatni a házimunka mindennapossá tételét és az ezzel kapcsolatos teendők megtanulását.
- A Duolingo oldalon elkezdtem lengyelül tanulni, és ezt is szeretném folytatni. Azért a lengyelt választottam, mert 1. először a göröggel próbálkoztam, mivel azt pár évvel ezelőtt már elkezdtem tanulgatni, de nem vagyok ráhangolódva, és a rosszul elsült görögországi nyaralásom is elvette a kedvemet. 2. A családom anyai ágáról van bennünk lengyel vér, már csak emiatt is érdekelt a nyelv egy ideje. Úgyhogy most ezzel szórakoztatom magam.
- Írni, írni és írni, novellát, megkezdett történeteket folytatni, egyéb szösszeneteket összehozni.
- Több videó-ötletem is van, ezekből amennyit tudok, megvalósítani.
- Többet kommunikálni a barátaimmal, mert eléggé begubóztam mostanában.

Nagyjából ennyi.

2016. szeptember 28., szerda

Dóri - Huszonnyolcadik nap: Írj arról, ami hiányzik az életedből

Biztonságérzet. Ez majd akkor fog bennem megszilárdulni, ha elég erős leszek a munkavállaláshoz. Akkor már nem fogom azt érezni, hogy ki vagyok szolgáltatva anyagilag Sanyinak. Ő sosem piszkál ezzel, aminek nagyon örülök, de gyűlölöm azt a rejtőzködő félelmet, hogy ha bármi történne - de ne történjen - a kapcsolatunkkal, és szakítanánk, akkor visszakerülnék a szülői házba, hat másik ember mellé. Akkor fogok megnyugodni, ha lesz saját keresetem, és el tudom látni magam. Akkor a kapcsolatunkban is helyrebillenne a mérleg, sokkal inkább egyenrangú társakká válnánk, végre be tudnék adni a közösbe, és nyugodtabb lenne az életünk, Sanyin sem lenne rajta a teher, hogy ő tart el kettőnket. Remélem, hamarosan elérkezik ez az idő.

Ricsi - 28. nap - Ami hiányzik

Nem sok dolog hiányzik az életemből. Boldog, beteljesült szerelem, vagy legalábbis egy nagyon jó párkapcsolati leosztás, amivel neki lehetne veselkedni pár éven belül a családnak. Minden egyébre találok módot, vagy tudom hanyagolni, ha épp leköt, amit olvasok vagy nézek, a szociális igényem is nulla-közeli, bár tény, hogy örülnék, ha kimozdulni rendszeresen lenne kedvem, illetve némi kitartásom fejleszeni magam kívül-belül.

2016. szeptember 27., kedd

Dóri - Huszonhetedik nap: Írj a problémádról

Nem nagyon szeretnék ilyen témákba belemélyedni, mert csak lehúz, főleg így, hogy beteg vagyok. Az egyik fő problémám a gyakorlatias életbe való beilleszkedés. Én ebből a szempontból burokban éltem, és rengeteg mindent kell megtanulnom a háztartás elvezetésével kapcsolatban. Haladok vele, de csak lassan, kis léptekkel. Gyorsabban egyszerűen nem megy.
Másik problémám, hogy még mindig rettegek a munkahely-kérdéstől. Próbálok most megnyugodni és befelé figyelni, hogy rájöjjek, merre tovább.
A harmadik pedig, amit Ricsi is írt, hogy hosszabb távon nem vagyok motivált, jellemző, hogy lelkesen belekezdek dolgokba, aztán elillan a kedv. Ez az alkotásban is megmutatkozik.

Ricsi - 27. nap - A problémámról

Nem tudom mennyire van egy konkrét problémám, vagy mennyire inkább több különböző. Problémának élem meg, hogy nem tudom magam tartósan motiválni, teljesen mindegy mibe fogok bele, egy idő után elapad a lelkesedésem, elmegy a kedvem, kiüresedek, és ez részben a gyógyszer miatt is van, részben meg azért is, amiért a gyógyszert szednem kell. Kellene egy jövőkép, amiben stabilan tudok hinni, hogy jó lesz, és persze önmagamban. A problémám tehát leginkább az, hogy a negatív önképem nem enged közel úgymond álmaimhoz, vagy céljaimhoz, túlzottan zavar, ha úgy érzem, hogy mások lenéznek, alapvetően nem tudok sokáig erőt meríteni abból, hogy elég jó vagyok, illetve lehetek elég jó, mert gyakran emberfeletti erőre van szükségem ahhoz, hogy tartani tudjam magam egy-egy elvhez, elgondoláshoz, és így nehéz haladni. Problémám az is, hogy egyre kevesebb emberben vélem felfedezni azt, amit szeretek az emberekben, és magamban sem tudom túlzottan élénken fenntartani külső inspirációk, megerősítések nélkül. Érzelmileg dependens vagyok, akkor is, ha nincs konkrét személy, akitől függhetek. Ez egészségtelenebb, mint konkrét személytől függni érzelmileg.

2016. szeptember 26., hétfő

Dóri - Huszonhatodik nap: Milyen típusú emberek vonzanak?

Ezt többféleképpen lehet értelmezni: akár úgy, hogy én milyen típusúakat vonzok be magam mellé, vagy hogy milyen típussal szeretek időt tölteni. Utóbbival kapcsolatban azt mondanám, arany középút. Nem szeretem azokat a nagyon vidámkodó boldogságos embereket, akik szinte ráerőltetik a másikra a maguk pozitív gondolkodását és szeretetbombáját. Nem arról van szó, hogy irigylem tőlük ezt a hozzáállást, hanem egyszerűen "sok", lefáraszt idegileg, ha ilyen emberekkel vagyok együtt. Számomra furcsa, ha valaki úgy bombáz a szeretetével, hogy én arra nem szolgáltam rá, mivel nem is ismer az illető. Emellett azt a típusú embercsoportot is utálom, akik annyira negatívak, hogy sajnálják mástól a boldogságot, mondván, "ha én nem vagyok boldog, más se legyen az".
De az az igazság, hogy a fentiektől eltekintve nem szoktam kategorizálni az embereket, és kijelenteni, hogy engem ez és ez a típus vonz. A barátaim, ismerőseim nagyon vegyes összetételűek, és így szeretem őket.

Ricsi - 26. nap - Akik vonzanak

Kevés "típusú" ember vonz igazából. Általában a nyitottak, akiknél azt látom, hogy középutat keresnek a legtöbb kérdésben, legalábbis a szélsőségektől tartózkodnak. Az igazságot keresik, szeretnek új nézőpontokat megismerni, új aspektusait meglátni, megtanulni dolgoknak. Nem gyűlölködnek. Nőkben kifejezetten a naiv, ártatlan lélek vonz, ha bárkik iránt is gyűlölettel viseltet valaki, az (tudom a saját hülyeségem, de) már nem vonz annyira, mint egyébként vonzana. Az olyan típusú embereket szeretem, akik amolyan szürke egerekként nem látják magukat különlegesnek, és nem is próbálnak kitűnni, nagy egyéniségek lenni, de mellettük bárki, aki úgy általában vidám, élettel teli, energetikus, gyermeki játszadozással viszonyul a világhoz, mert az első "kategóriát" én próbálom olykor feltölteni, több-kevesebb sikerrel, a másik pedig általában engem szokott valamennyire. Az olyan emberek vonzanak, akik szeretik az öleléseket és az emberi kapcsolatokat tartják fontosnak, nem a ráaggatott címkéket, mint "barátság" vagy "párkapcsolat", azaz nem válnak meg valakitől, aki elvileg fontos nekik, csak azért, mert épp véget ért velük egy közös viszony és a másik hirtelen kényelmetlen lenne.

2016. szeptember 25., vasárnap

Ricsi - 25. nap - Aki elbűvöl

Sajnálom, jelenleg nincs ilyen konkrét személy. Mármint romantikus értelemben biztos nincs. Általában valaki személyisége, kisugárzása szokott elbűvölni, de nagyon ritka és egyre ritkább.

Dóri - Huszonötödik nap: Írj arról, aki elbűvöl téged – és írd meg, miért

Elbűvöl? Nem igazán szoktam ezt a szót használni, és sosem gondolkoztam azon, ki bűvöl el. Talán a páromat, Sanyit említeném meg. Ő nap mint nap elbűvöl az okos buksijával, hogy annyi mindent tud és ért, hogy mennyire helyt áll a gyakorlatias dolgokban - és emellett mennyire tud gyermek is lenni. Az eddigi párkapcsolataim közül vele tudom a legjobban elengedni magam ezen a téren, nem néz hülyének, ha aznap már negyedjére cipelem oda hozzá Édeske macit egy puszira, sőt, még el is cseveg vele. Emlékszem, anno valamelyik páromnak még fel is tettem viccesen a kérdést, hogy "és mit fogsz mondani, ha harmincévesen is a Barbie-házam előtt kuporogva babázom?" Hát, már közeledem a 30 felé, és Sanyi mellett nyugodtan hódolhatok ennek a defektemnek. Sőt, ő maga is kapható a cuki, aranyos dolgokra. Szóval elbűvöl, ahogy a felnőtt férfi és az édes kisfiú elegyedik benne. Mindig is ilyen társról álmodtam.

2016. szeptember 24., szombat

Dóri - Huszonnegyedik nap: Mi a kedvenc filmed, és miért?

(tisztázzuk: hiába múlt el éjfél, amíg még nem feküdtem le aludni, addig nekem még ma van. :P)

Nem vagyok nagy filmnéző, de mégis megnézek, azoknak aztán 80-90 százaléka úgymond kedvencemmé válik. Amit mégis kiemelnék, az a P.S. I Love You.

Szeretem benne, hogy nagyon jól lavírozik a dráma és a vígjáték között, alapvetően romkom, de már csak az alaptémából kiindulva is sok benne a szomorú, könnyfakasztó jelenet. Amit még külön megemlítenék: nagyon tetszik, ahogy a főhősnő, Holly megtanul saját lábra állni, ahogy lassanként magára talál. Fiatalon, tizenkilenc éves útkeresőként találkozott Gerry-vel, akihez aztán nagyon hamar férjhez is ment. Így hát a szülői házból egyenesen a házasságban kötött ki, a szülők után a férj jelentette neki a hátszelet, akivel szenvedélyesen szerették egymást. Élték életüket a szokásos hétköznapi problémákkal: túl kicsi a ház, gyereket kéne vállalni, Holly utálja a munkahelyét, nem tudja, mit akar, csak azt, hogy mit nem. Aztán Gerry sajnos meghal agydaganatban, Holly pedig ott marad egyedül - illetve nem teljesen egyedül, hiszen a családja és a barátai igyekeznek tartani benne a lelket, de a gyásszal való megbirkózásban nem sokat tudnak segíteni. Holly-t teljesen betemeti a veszteség, azonban egyszer csak levelek érkeznek egykori férjétől. Gerry ugyanis tudta, hogy feleségének nagyon nehéz lesz nélküle, ezért előre megírt neki tíz levelet, benne mindenféle kisebb-nagyobb feladattal, amit Hollynak el kellett végeznie. A levelek különféle módon jutnak el hozzá, és mindegyiket azzal zárja: P.S. I Love You. Ahogy Holly izgatottan várja a leveleket, lassanként kikeveredik a gyászból, aztán arra is rájön végre, mivel szeretne foglalkozni, mi tenné őt boldoggá. Megismeri önmagát, megtanul saját lábra állni, és már nem fél attól, hogy egyedül kell boldogulnia.
Gyönyörű és bájos film, gyönyörű a megható jelenetekért és a fontos témáért, bájos, ahogy Holly a barátaival karöltve csetlik-botlik. Egyszerűen imádom.

Ricsi - 24. nap - Kedvenc film


Erre a kérdésre nehéz válaszolni filmrajongóként, mert az abszolút kedvenceket még egy 20-as 30-as listába is nehéz lenne összetömöríteni. De mondjuk legyen akkor a Stalker. Andrej Tarkovszkij egyik remekműve a sok közül. A Stalker egy meditatív, mélyfilozófiai utazás a hit legmélyére. Egy átlagos sci-fi kisregényt csupaszított le pusztán elemeire és azt építette újra, így született meg ez a misztikus film egy helyről: az elhagyatott, romos Zónáról, amit katonai erők védenek, és ahol állítólag földönkívüli erők munkálkodnak, a Sztalkerről, aki életét kockáztatva újra meg újra beszökik a Zónába, hogy embereknek mutassa meg a csodát, két társáról, akiket kalauzol: az íróról és a professzorról, valamint a legendás Szobáról, aminek, ha a küszöbét valaki átlépi, állítólag teljesül a legmélyebb kívánsága.


A film egy olyan utazásra invitál, ami során a racionális elme, a csapongó érzelmek és hívő lélek viszonyának, monológjainak, viaskodásának dinamikájából egy belső út tükröződik ki, mindez pedig fokozódik attól, hogy az egyszerű helyszínek a szemünk előtt hasonulnak ősi titkokat őrző templomok csarnokaihoz, egy idegen, ígéretekkel és veszélyekkel teli világ konstrukcióihoz. Tarkovszkij a Stalkerben megidézi a gyermekkor és egyúttal a színház esszenciáját, amikor képzelet és puszta díszletek segítségével az illető életre hívja az élettelent: vágyait és félelmeit, ezzel pedig olyan élményt ad, amit sokáig nem lehet elfelejteni.

2016. szeptember 23., péntek

Dóri - Huszonharmadik nap: Keress fotókat arról az 5 híres férfiról, akik tetszenek

Mindjárt éjfél, úgyhogy éppen hogy becsúszok a mai napba. Sőt, mire befejezem a bejegyzést, már 24-e lesz, de sebaj, ezt még tekintsük 23-inak. Na, kicsit kapkodva szedtem össze öt pasit, akikről elmondható, hogy tetszenek. A sorrend véletlenszerű.

Ben Barnes




Teljesen véletlenül bukkantam rá képkeresés közben, eredetileg darkos, sötét hajú fazonokról kerestem fotókat az egyik írásomhoz, és így akadtam rá. Eddig csak egy filmben láttam, abban sem nyűgözött le különösképpen a színészi tudásával, de attól még bejön.

Jackson Rathbone


Elvileg ő is egy Alkonyat-származék, játszott benne legalábbis, de mivel nekem az kimaradt az életemből, így őt sem ott ismertem meg. Szerintem rá is képkeresés közben találtam rá - van egy regényhősöm, akihez évekig nem találtam megfelelő arcot, folyton változott a fejemben, végül Jackson lett a kiválasztott. Szóval már csak ezért is közel áll a szívemhez, hiszen az egyik kedvenc karakteremhez kölcsönzi az arcát. Egyébként érdekességképp: utólag döbbentem rá, hogy őt már láttam egy Gyilkos elmék részben pár évvel ezelőtt, ahol HATALMASAT alakított.

Ryan Gosling


Ha már a most futó hollywoodi sztárok közül egyet választani kell, akkor az ő. Persze nem csak ezért került be a top 5-be. Alapvetően nem annyira az én esetem, de amiben eddig láttam, azokban mind lenyűgözött, különösen a Crazy stupid love-ban, amiben meglepően jól állt neki a nőcsábász szerep.

Szabó P. Szilveszter

Na, itt a kakukktojás, egy magyar választott, de végül is a nemzetiség nem volt kikötve.
BASSZUS. Ettől a pasitól én még mindig hanyatt vágom magam. Ő többek között az Operettszínház egyik színésze. Egy jelenség. Egyáltalán nem az a tipikus jóképű férfi (sőt), de a kisugárzása egyszerűen lehengerli az embert. Egy nagyon magának való, zárkózott, furcsa alak, sajátos felfogásokkal és nézetekkel. Éveken át lázban tartotta a fantáziámat, rengeteg rövidebb-hosszabb írás és szösszenet sötét lovagját róla mintáztam. Bár azóta felnőttem, ő pedig a negyedik x-en is túl van, de még most is, ahogy képet kerestem róla, lángot vet a vérem és váááá. Na. Szóval igen.

Henry Cavill



Őt egyelőre csak a Tudorok című sorozatban láttam, de ott kulcsszereplő volt négy évadon keresztül, és iszonyat jól állt neki a karakter, akit alakított. Volt olyan pletyka, hogy ő kapja a Szürke ötven árnyalat férfi főszerepét, hát, ezerszer jobb lett volna ő, mint az a... brrr.

Ricsi - 23. nap - Hírességek akik tetszenek

Látszik, hogy girlpower nevű online blog vagy magazin hozta le a 30 napos kihívást, mert magasról tesz arra, hogy esetleg férfiak is nekifuthatnak, gondolom ez ilyen "csak csajos dolog", minden esetre a poén kedvéért összeszedtem 5 pasit, akit hajlandó vagyok lájkolni, akit épp nem a tehetségéért vagy az irigylésre méltó sármjáért, azt csak úgy.







És akkor itt van 5 női híresség is, akik tetszenek, mert girplower bekaphatja. :)






2016. szeptember 22., csütörtök

Ricsi - 22. nap - Hogyan változtál meg az elmúlt két évben

Nos, nagyjából két éve találtam meg a jelenlegi munkahelyem, amivel elégedett vagyok, két éve találtam albérletet, amivel elégedett vagyok, nagyjából ekkortájt kezdtem megélni azt, hogy érzelmileg kiégtem, közömbös lettem az emberek iránt általában és nem vágyom sem ismerkedni, sem időt / energiát beletenni rossz kapcsolatok helyrehozásába. A két év során kezdtem először gyógyszeres kezelést a depressziómra, illetve pszichológushoz járni, később csoportba is jártam. Ebben a két évben kezdtem nyitni a társasjátékozás felé aktívabban, döntöttem az állattartás mellett és szereztem egy, majd még egy teknőst. Elmélyítettem a teológia iránti érdeklődésem, bizonyos barátaimmal szorosabb viszonyt kezdtem ápolni, másokkal továbbra is lógott a levegőben a dolog, vagy kifejezetten hanyagoltuk egymást. A két év során, a gyógyszer miatt nem tudok írni, azóta is keresem az ihletet, inspirációt ami segítene, de ha a hangulatom, érzéseim nem ingadoznak semerre, mintha nem ragadna meg semmi elképzelés.

Dóri - Huszonkettedik nap: Hogyan változtál meg az elmúlt két évben?


Ez a kérdés a lehető legjobbkor jött, hiszen az elmúlt két év rengeteg változást hozott magával. Két évvel ezelőtt konkrétan fenekestül felborult az életem: akkor diagnosztizálták nálam a depressziót és a Borderline személyiségzavart. Bár ez nem volt nekem újdonság, hiszen már öt évvel előtte olvastam a dologról, és sejtettem, hogy ez a bajom, a tünetek pedig akkor már tíz éve keserítették meg az életemet. Amikor belevágtunk a kezelésekbe, az orvosok előre figyelmeztettek, hogy nehéz lesz. De azt nem gondoltam volna, hogy ennyire. Ahogy felkavarták bennem a sok elegyengetett mocskot, darabokra hullottam, és alapjaiban kellett újjáépítenem magam. Nem tudtam, ki vagyok, mi az, ami tényleg az enyém, és mi az, amit a betegségek okoznak. Otthagytam a lélekölő munkahelyemet, hogy a gyógyulásra koncentrálhassak. Rohadt nehéz és fájdalmas volt, bármikor elkaphatott egy-egy roham, még a sarki boltig sem jutottam le anélkül, hogy rosszul ne legyek. Ha a családom, a párom és a csodálatos barátaim nem lettek volna mellettem, én nem tudom, hogyan tudtam volna végigcsinálni. Több öngyilkossági kísérletem is volt, féltem magamtól, olyan voltam, mint egy időzített bomba, ami bármikor felrobbanhat. Sokáig teljesen a szeretteimre voltam utalva, mondhatni tőlük függött az életem.
Aztán a kezelések során egyre több dolgot felismertem magamban, sok mindennel kapcsolatban megvilágosodtam, amit addig rosszul csináltam, és elengedtem dolgokat, amikbe görcsösen kapaszkodtam. Elkezdett bennem pislákolni valami, ami én vagyok, amire építhetek. Elkezdtem megismerni és megszeretni magam. Még mindig sok mindent nem tudok, még mindig rengeteg bennem a kérdés, de úgy érzem, nagyon jó úton haladok.
Emellett két évvel ezelőtt váltam le a családról, és összeköltöztem Sanyival. Sajnos lassan jövök bele a lakás rendben tartására, de alakul a dolog. Sokkal nyugodtabb vagyok, amióta itt élek, kettesben a párommal, békességben. Imádom, hogy bármikor meghívhatom magamhoz a barátaimat, és nem kell hozzá négy másik ember engedélyét kérnem. Élvezem, hogy egyre több dolgot tanulok meg a háztartással kapcsolatban.
Szóval elég nagy utat tettem meg a két év alatt, és sok minden áll még előttem, de végre nem bántom magam, elengedtem egy csomó szarságot, megbocsátottam embereknek, és sokkal jobban vagyok.

2016. szeptember 21., szerda

Dóri - Huszonegyedik nap: A kedvenc tv-show-d

Ezen el kellett gondolkoznom, mert a televízió világa, a különféle csatornákon futó filmek és sorozatok nagyon távol állnak tőlem. Ebben az is közrejátszik, hogy amikor még otthon laktam, és huszonegynéhány éven át egy kétszobás lakásban éltünk öten, állandó jelleggel ment a tévé mindkét szobában, és nem igazán tudtam hová elvonulni előle. Nagyon élvezem, hogy sem Sanyi, sem én nem igényeljük, hogy tévénk legyen. Ami érdekli az embert, azt ma már interneten is simán eléri.
Gondolkoztam azon, hogy a Pokémont vagy a Sailor Moont írom, de ugye ezek animék, én pedig most inkább valami hús-vér emberes tv-show-t választottam. Ez pedig a Döglött akták.


Alapvetően tartózkodom a bűnügyi sorozatoktól az erőszak jelenléte miatt, ráadásul a sorozatnézés hosszabb távon nem köt le, mert szinte mindegyiket elunom egy idő után, addig csűrik-csavarják. Ez az egy sorozat viszont valahogy megtalálta az utat hozzám. Még otthon lakva futottam bele egy-egy részébe, és tetszett, amit láttam. Nem emlékszem, mikor és miért töltöttem le, de mind a hét évad fent van a gépemen. Sosem ültem még le elejétől a végéig megnézni, mindig találomra kattintottam rá az epizódokra, összevissza ugrálva. Szerencsére a részek úgy 90 százalékosan különállók, néha beleírtak egy-egy folytatásos szálat valamelyik nyomozó kapcsán, de azért a legtöbb epizód nézhető külön. Amit nagyon szeretek benne:
- Különféle időszakokból, évtizedekből vesznek elő lezáratlan ügyeket.
- Ahogy felkeresik az ügyben érintett embereket, a visszaemlékezésükből megelevenedik a történet, és amilyen évből származik az akta, olyan képi világot adnak ezeknek a visszajátszásoknak.
- Ugyanez a zenei aláfestés is: pontosan olyan dalokat válogatnak össze egy-egy rész alá, amik az adott évben voltak slágerek.
- A legtöbb esetben teljesen kiszámíthatatlan (legalábbis számomra), hogy ki volt a tettes, mindenki egyformán gyanúsnak tűnik, egészen a végéig.
- Számomra mindig hidegrázós a részek vége, amikor elkapják a tettest, szól egy zene az akkori időkből, közben mutatnak egy-egy vágóképet a rész szereplőiről, és a végén valaki mindig látja az elhunyt ember szellemét, ahogy mosolyog, és megnyugodva elhalványul.
- Rengeteg érzelem van benne.
- Imádom, amikor egy szereplő, akit kihallgatnak az ügy kapcsán, ül a jelenlegi kinézetével, beszél, és hirtelen bevágják a helyére a fiatalkori énjét, aki az emlékképekben szerepel.
- Nagyon szimpatikus a nyomozócsapat.

Sajnos a hetedik évad vége hirtelen lett elvágva, nem kapott rendes lezárást, mert több másik sorozattal együtt beleesett a 2010-es kaszálásokba.

Ricsi - 21. nap - Kedvenc tv show

Minden kétséget kizáróan a Sírhant Művek. Egyszerűbb, ha bemásolom azt az 50 okot, amit már korábban összeszedtem, hogy miért érdemes látni:


1. Megmutatja, hogy egy embernek annyi oldala van, ahányan csak ismerték
2. Kész tabu témákhoz nyúlni, de sosem provokáció, botránykeltés céllal
3. Remek fikció-beli fikció részei vannak
4. Az álmok csak álmok, nem szabnak irányt a cselekménynek, a karakterek érzéseit vetítik ki
5. Nincs benne olyan központi szereplő, aki ne viselkedne olykor hülyén
6. Sok, sablonosan és sekélyesen prezentált mellékszereplő mond olykor nagy igazságokat
7. Számos vallás, kultúra és hitvilág terítékre kerül benne a temetkezés révén
8. Nincs benne olyan abszolút igazság, amit le próbálna nyomni a torkodon
9. Részletesen bemutatja melegek életét és párkapcsolati dolgait
10. Van borderline-os karaktere
11. Van bipoláris zavaros karaktere
12. Behatóan foglalkozik a családon belüli generációs-szakadék okozta nehézségekkel
13. Behatóan foglalkozik azzal, hogy a gyász milyen módokon hat egy család több tagjára
14. Remek zenék és filmek kerülnek benne említésre
15. Foglalkozik a szexuális identitáskeresés kérdésével
16. Foglalkozik a fotográfiával és az alkotói folyamatokkal
17. Cseppet sem kiszámítható
18. A dialógusok többnyire hátborzongatóan életszerűek
19. Minden epizód elején meghal valaki
20. Spontán, túlzóan humoros vagy sötét módon elképzelt reakciók helyzetekre
21. Ilyen volt Michael C. Hall a Dexter előtt
22. A sorozat végig tartja a színvonalat az öt évadon keresztül
23. Minden idők egyik legjobb befejezése
24. Mer intellektuális diskurzusokba bonyolódni (nem néz hülyének)
25. Éretten kezeli, hogy a szex és a drogok sokak önkeresésének a részeit alkotják
26. Richard Jenkins haláli
27. Thomas Newman is szerzett zenét hozzá
28. Sok helyen visszaköszön az Amerikai Szépség hangulata
29. Gregory Crewdson csinált promó-fotót a harmadik évadhoz
30. Az évadok promó-videói többnyire kreatívabb és igényesebb munkák, mint egy-egy átlag videoklip
31. Nincsenek benne abszolút megoldások vagy happy endek, az élet megy tovább
32. Minden idők egyik legjobban összerakott pilot-epizódja
33. Gyönyörűen animált DVD menük
34. Átértékeled tőle az életed
35. Ha gyászban vagy, segít látni, hogy mások hogyan birkóznak meg vele
36. Rengeteg melegnek segített előbújni
37. A karakterek fejlődése realisztikus, lassú és tapintható, de nem ragadható ki belőle konkrét pont
38. Beható képet kapunk arról, hogy milyen ténykedéssel és döntésekkel jár egy temetkezési vállalkozást fenntartani
39. Átmegy a Bechdel teszten
40. Átmegy a Russo teszten
41. Szól arról, hogy egy intelligens gyereknek is lehet pokol a gyerekkora
42. Jó zenei választások fontos jelenetekhez
43. Ilyen volt Frances Conroy, amikor még nem az American Horror Story-ban riogattak vele
44. Egy idős családanya boldogságkeresését cseppet sem tartja kevésbé fontosnak és mélynek, mint másokét
45. Ide (is) írt epizódokat Jill Soloway a most futó Transparent előtt
46. Ez is annak a hullámnak a része, amivel az HBO kijelölte az utat a jelenlegi, egyéb sorozatok merészségéhez
47. Óvatosabban állsz neki létrát mászni és villanyt szerelni
48. Tárgyalja az örökbefogadás kérdését és nehézségeit
49. A sorozatban szereplő virágbolt helyén régen az a benzinkút volt, ahol James Dean, végzetes balesete előtt utoljára tankolt
50. Rengeteg olyan nézőpontból engedi megvizsgálni az életet, amik eddig fel sem ötlöttek benned

Dóri - Huszadik nap: Mit gondolsz, mennyire fontos az oktatás?

Irgum-burgum magamnak, tegnap jól elbambultam a 20. napról, pedig még az eszemben is volt, hogy el ne felejtsem megírni... csak aztán történt egy-két váratlan dolog tegnap, aminek köszönhetően összezavarodtam, és kibillentem az egyensúlyból, ezáltal írni is elfelejtettem. Na, sebaj, most itt vagyok!

Ritkán gondolkodom az oktatásról, az ilyen témák alól rendszerint kihúzom magam. Annyi bizonyos, hogy fontosnak tartom, kellenek az alapismeretek a gyerekeknek, számolás, helyesírás, stb. Ugyanakkor nagyon sok töltelék-tananyag van, amivel csak feleslegesen traktálják a tanulók agyát, ezzel nagyobb stressznek kitéve őket, és az ilyen anyagok nagy százalékára aztán nincs is szükségük az életben. A tanárok nem, vagy csak ritkán működnek együtt a diákokkal, inkább élet-halál uraként viselkednek - oké, aláírom, nem lehet egyszerű összefogni huszon-harmincegynéhány gyerek figyelmét. De azt például sosem felejtem el, hogy több tanárnál tapasztaltam a következőt: hangoztatták, hogy ha valamit nem értünk, mindenképpen szóljunk, hogy elmagyarázhassa. De ha valaki szólt, akkor azt a saját személye és oktatási tehetsége elleni sértésnek vette, majdhogynem szó szerint lehülyézte az illetőt. "Hogy nem lehet ezt érteni?!" rivallt rá, és magyarázat, segítség helyett összeszidta. Olyannal is volt dolgom, aki rendszeresen megalázott az osztály előtt, csak mert nem volt érzékem a matematikához.
Az oktatás maga tehát szerintem fontos, de nagyon sok mindent újra kellene gondolni a jelenlegi rendszerben.

2016. szeptember 20., kedd

Ricsi - 20. nap - Az oktatásról

Szerintem rendkívül fontos az oktatás, szeretnék is elég tájékozott lenni a témában. Én nem tartom elég jónak a népszerű, tekintély-elvű oktatást, a demokratikus oktatás híve vagyok, és általában az altnernatív iskolák érdekelnek. Elengedhetetlennek vélem, hogy a tisztelet meg legyen adva a gyerek felé, hogy legyen beleszólása a fontos és őt érintő kérdésekbe, hogy azt tanulja, ami érdekli, ha pedig van egy tananyag ami iránt a tanár nem tudja felkelteni az érdeklődését, az nem a gyerek hibája, de sokszor még csak nem is a tanáré, hanem szimplán ez a normális: felnőttként sem érdekel minket minden. A gyerek nem lesz hülye attól, hogy azzal foglalkozik, ami a fantáziáját foglalkoztatja, és más egyéb dolgokat félretesz. Nyilván a legfontosabb az lenne ebben a dologban, ami manapság a legkevésbé van ellenőrzés alatt: hogy a pedagógus maga is lelkes, tanulni vágyó, kiegyensúlyozott ember legyen, akinek a szavai összhangban vannak a tetteivel és viselkedésével nyitottságot, empátiát ad közre. Azt sem tanítják sehol, hogy miként legyünk elég jó szülők, akiknek pedig igazán szükségük lenne rá, valószínűleg el sem járnának ilyen képzésre, pedig az otthonról hozott minták képesek már egészen kis korban megmérgezni a gyerek elméjét és meghatározni azt, hogy miként viszonyul egy közösséghez. Ahogy A.S. Neill is gyakran észrevételezte: nagyon nehéz úgy bemutatni egy gyereket a szabadság koncepciójának, hogy azt nem ismeri, mert amit eddig a szülők és más felnőttek szabadságnak hívtak, az lázadást és gyanakvást vált ki belőle a valódi iránt is.

2016. szeptember 19., hétfő

Ricsi - 19. nap - Tiszteletlenség a szülőkkel

Erről a témáról nem írnék bőven. Volt rá precedens, hogy anyámmal vagy nagyszüleimmel tiszteletlen voltam, kiabáltam, káromkodtam, satöbbi, biztosan apám is élt meg ilyesmit, még ha a tiszteletlenség kölcsönös is volt. Gyerek voltam, nem mondanám azt sem, hogy kifejezetten tiszteletre méltó volt a család, de utólag már mindig lehet okosabb az ember. Nincs értelme a múlton rágódni. 

Dóri - Tizenkilencedik nap: Emlékezz vissza, amikor tiszteletlen voltál a szüleiddel, és írj erről

Erről nem egyszerű írni. Gondolom, minden családban előfordulnak kisebb-nagyobb viták, amikor tiszteletlenek a gyerekek a szülőkkel, nálunk is volt persze, de egy ilyen sem maradt meg túlságosan az emlékezetemben. A legdurvább momentumok nálunk egyértelműen azok voltak, amikor elkezdődtek a dührohamaim. Olyankor elveszítettem az önkontrollt, csapkodtam, bőgtem és összefüggéstelenül kiabáltam mindenfélét, amikre aztán sosem emlékeztem visszamenőleg, mert kiestek a képek. Mindig utólag tudtam meg, hogy nagyon durva, ocsmány dolgokat vágtam a szüleim fejéhez, és ilyenkor napokig nem álltak velem szóba. Nem tudták, hogy ez nálam egy kezdődő mentális betegségnek a komoly jele, én pedig hiába bizonygattam, hogy nem szándékosan csinálom, ez nem engesztelte ki őket. Amit persze megértek, hiszen tényleg nagyon durvák voltak az ilyen jelenetek.

2016. szeptember 18., vasárnap

Ricsi - 17. nap - Best of, worst of

Nekem is adja az egy nap késés, mert a saját bulimból nem akartam nagyon kockulni. :) Az idei év legrosszabb élményét azért nem könnyű leírni, mert nálam már egybe folynak az évek, a hónapok. Általában monoton meló-alvás életet élek, és ilyenkor bezony nehéz a dolgokat szétszeparálni. Voltak olykori esetek, hogy összekaptam ezzel-azzal, felidegesítettek, esetleg aggódtam barátaimért, mert nehéz időt éltek meg, vagy én éreztem úgy, hogy nem számít mit teszek, ígyis-úgyis csalódást okozok másoknak, de nem volt semmi olyan kiemelkedő, ami az egész évre visszatekintve, igazi, máig fájó sebként lüktetne, még ha valóban igaz is rám, hogy évekkel, évtizedekkel ezelőtt elhangzott semmi kis megjegyzéseket, meg apró konfliktusokat képes vagyok vinni magammal, mint tüskéket és a másik talán már nem is emlékszik rá, hogy voltak ilyenek, bennem meg forr a düh. Több jó élményem is volt. Remek volt elnézegetni színházba, igaz csak kétszer voltam, de egyik előadás sem okozott csalódást és a második kifejezetten tetszett, jó volt új ismerősöket szerezni, még ha vallási nézeteink és néhány politikai nézetünk el is térnek egymástól, és emiatt olykor súrlódunk vagy épp inkább nem foglalkoznak azzal, amit kiteszek facebookon, jó volt új teknőst szerezni és látni, hogy miképp szocializálódnak egymással a kis dögök, kipróbálni új társasjátékokat, nyugiban megnézni ismerőssel az Oscar gálát a lakásán, a legjobban talán nekem is a tegnapi buli tetszett, ahogy Dóri írta: tökéletes volt, mert mindenki jól szórakozott és el tudta engedni magát.

Ricsi - 18. nap - Hitem tárgyai

Miben hiszek? Hát ez érdekes kérdés. Nagyon ritkán hiszek, vagy szeretném elhitetni magammal, hogy a jövő jobb lesz és megtalálok benne dolgokat, amiket igénylek és amikre szükségem van, így gondolok a családra is például. Ez segít a jelenben menni tovább. Hiszek a barátaimban. Talán nem mindig és nem annyira, mint szeretnék, de én alapvetően szkeptikus vagyok. Nem hiszem, hogy bizonyos problémákat meg tudnak oldani, ha nem veszik a fáradtságot ahhoz, hogy bizonyos dolgokon változtassanak, például aki most keményen dolgozik és panaszkodik arra, hogy nincs elég ideje önmagára, szeretteire, hasonlók, az valószínűleg nem is fog tudni több időt szánni egyéb fontos dolgokra, legfeljebb a munkájára, amíg nem vált melót, vagy nem szervez odabenn át jelentősen mindenfélét. Nem hiszem, hogy akinek a legnagyobb problémája a családja, az fel tudja majd dolgozni ezt a problémáját amíg el nem függetlenedik tőlük és nem önállósul több tekintetben is. Sok egyéb ilyen van. Ugyanakkor pl ez nem jelenti azt, hogy ne fejlődnének bizonyos tekintetben, ne haladnának. Tamás évek óta dolgozik, amióta befejezte a tanulmányait, amihez kitartás kell, én legalábbis jártam körbe, ahol depressziós, szorongó emberek voltak (Tamás sokat szorong) és kb nekem volt, meg max még egy valakinek egyedül munkánk. Dórinak ez még talán odébb van, de sikerül annyit foglalkoznia a szenvedélyével, (a zenével), hogy ne a hiányosságok töltsék ki a mindennapjait és biztos vagyok benne, hogy ez hamarosan újra lendít majd azon, hogy többet szocializálódjon és bátran, mert minél magabiztosabb, annál jobban megosztaná másokkal is amiket szeret csinálni. És hát kreativitás van benne, ontja a zenéket meg dalszövegeket.

Hiszek abban, hogy mindent van mód jobban csinálni, mindenben van mód fejlődni, javulni, legfeljebb nem ismerjük a módját, vagy még nem tudjuk alkalmazni. Ez vonatkozik az általános pedagógiára, gyereknevelésre, az pár és egyéb emberi kapcsolatokra, az énképre és hasonlók. Hiszek abban, hogy egy embert nem lehet leírni, befejezettnek tekinteni, amíg él.

Dóri - Tizennyolcadik nap: Miben hiszel?

Magamban. A szeretteimben. A Sorsban. Valamilyen felső erőben, amit még nem tudok nevén nevezni. Az álmaimban.

Dóri - Tizenhetedik nap: A legjobb és a legrosszabb mozzanat ebben az évben

Ezt most utólagos pótlással írom meg, mivel tegnap buli volt, és nem maradt idő bejegyzést írni. Szóval a mai napon kettőt írok.

Az ilyen kérdésekkel mindig gondban vagyok. Sok jó és rossz dolog történik, de annyira minimális, hajszálnyi különbség van két jó vagy két rossz mozzanat között, hogy ezek aztán egybeolvadnak, és nem igazán tudok olyat választani, ami úgy igazán kiemelkedik a többi közül.
A legrosszabbat könnyebben meg tudom nevezni, mint a legjobbat, úgyhogy azzal kezdem.
Tehát, az idei évben a legrosszabb mozzanat a születésnapom volt. Kórházban töltöttem egy durva összeomlás miatt, ijesztő, fura emberek között. Fájt mindenem, nem tudtam rendesen aludni azon az ágyon, az ülés is megterhelő volt, és az ácsorgás is, amellett egyedül voltam. Sanyi akkor azzal az elhatározással jött be hozzám, hogy szakítani akar velem. Kb. az életem lepergett... nagyon nehezen győztem őt meg arról, hogy adjon még egy esélyt. Borzalmas volt, hogy kis híján elveszítettem a szerelmemet.
Viszont ez a sokkhatás elindított egy olyan úton, amire korábban nem tudtam rálépni, és rohamos fejlődésnek indultam. Ez nem egy mozzanat, hanem egy folyamat volt, mégis említésre méltó pozitívumként tartom számon.
Jó mozzanatok voltak a Halászteleken tett látogatások, illetve a tegnapi Ricsi-bulit nagyon-nagyon élveztem. Hosszú idő után összegyűlt a csapat, táncoltunk, buliztunk, nevettünk, egyszerűen tökéletes volt!

2016. szeptember 16., péntek

Dóri - Tizenhatodik nap: Mit gondolsz a mainstream zenéről?

Nincs vele semmi gond, kell ez is. Az emberek rohannak, cikáznak ide-oda, közben hallgatják a rádiót, kikapcsolásként tévét néznek, nekik még jól is jön a hajtós mindennapokban a könnyen emészthető, populáris, felkapott zenei világ, amit csak eléjük tálalnak - nincs bennük semmi mély gondolatébresztés, de nem is kell, mert nem ez a feladatuk.
Bár hozzám annyira nem állnak közel ezek a zenék, mivel leginkább rock/metal műfajt hallgatok, de azért időnként az én fülemnek is jobban tud esni valami mainstream, lazább dal. Pink munkásságát például szeretem, sőt, a Sugababes régebbi számai közül is van jó néhány, ami tetszik. A mostanság nyomatott előadókkal nem vagyok tisztában, mert nem hallgatok rádiót, és tévét sem nézek.




Ricsi - 16. nap - A mainstream zene

Tehát mit gondolok a mainsteram zenéről? Nem sokat. Vannak jók, vannak kevésbé, a mainstream is egy tágabb sáv. Mindenféle előadóktól vannak számok, amiket szívesen meghallgatok, olykor több is. Azt hiszem mainstreamnek lehet nevezni a Coldplay-t, Rihannát, Shakirát, Sia-t, Lana Del Rey-t, és még persze sok férfi előadót is. Nem kedvencek, de sok sláger okkal sláger, fülbemászó, megragad benned, felpörget, stb. Már csak azért is szoktam keresni olyan előadókat, akikről meg alig hallott valaki, hogy kompenzáljam a mainstream kedveléseket.

2016. szeptember 15., csütörtök

Ricsi - 15. nap - tumblr

Sok tumblr van, amit követek, nem fogok pár kedvencet kiválogatni ide, hiszen arra való a saját tumblröm, hogy amit kedvelek onnan, azt tovább osszam. 


Mint látható, szeretem a régi, nosztalgikus fekete-fehér fotókat, az ifjúságot, életet sugárzó képeket, a bizarrabb, elvontabbakat, a női aktokat, és hát szavakban nem is lehet nagyon jól összefoglalni, ezért is képek.

Dóri - Tizenötödik nap: A kedvenc Tumblr-jeid

Hát, ezt nagyon rövidre fogom, ugyanis nincs kedvencem. Nem is használom ezt az oldalt, kíváncsiságból regisztráltam ugyan, de már hónapok óta rá sem néztem.

2016. szeptember 14., szerda

Ricsi - 14. nap - Legkorábbi emlékem

A legkorábbi emlékem talán az, hogy kinn vagyok egy régi lakásunk házának udvarán anyámmal és krétával rajzolgatok a kőre. Azt hiszem ezt nevezhetem legkorábbinak, ha tippelnem kéne, szóval semmi extra. 

Dóri - Tizennegyedik nap: Mi a legkorábbi emléked?

Híres vagyok arról, hogy elefántmemóriám van, rengeteg óvodáskori emlékkel, meg egyébként elhanyagolható képekkel, amiket más már rég elfelejtett.
A legkorábbi emlékem az, hogy Piliscsabán vagyok családostul az apai nagyszüleimnél, fekszem az ágyon, és a papa először szigorúan, visszafogottan azt mondja: "aranyos", aztán pedig már ölelgetve és puszilgatva ismétli ugyanezt. Évekkel később tudtam meg anyuéktól, hogy mindig úgy szólított engem: Aranyoskám. Tehát valószínűleg akkor is ezt mondhatta nekem, és a memóriám lerövidítette aranyosra.
Ez egy nagyon korai emlék lehetett, mert hároméves voltam, amikor ő meghalt. Másra nem is emlékszem vele kapcsolatban.


2016. szeptember 13., kedd

Dóri - Tizenharmadik nap: Mi az a hely, ahová elköltöznél, vagy meglátogatnál?

Nincsenek körvonalazódva ilyen terveim. Jelenleg nem érzem úgy, hogy elköltöznék Budapestről, és még nagyon sok mindent nem láttam a világból, ezért nem is nagyon tudom, merre induljak (nem, nem, nem - éljen a szóismétlés...). Érdekelnek a skandináv országok, egyszer szívesen ellátogatnék arra, illetve évekig Görögország volt az álom-úticél. Ott azonban rossz tapasztalatokat szereztem, főleg a vendéglátóim miatt, ezt jó lenne valamikor felülírni.
Ahová évek óta visszavágyom, az Harkány.


Körülbelül tíz évvel ezelőtt nyaraltunk ott egy hotelben a családdal, és lenyűgöző hely. Csendes, álomszép parkokkal, szökőkutakkal és zöldellő fákkal. Egyszerűen imádtam ott lenni. Sokszor elképzelem, hogy ülök az egyik gyönyörű parkban, és írok.
A hotel is nagyon tetszett, kedvesek voltak a dolgozók, nagyon finom volt a kaja, élőzene ment a vacsorák alatt, és persze volt jó nagy medence meg pezsgőfürdő is. A szobánkhoz tartozott egy erkély, ahonnan remekül rá lehetett látni a parkra (a fenti képet is onnan fotóztam). Volt, hogy kiültem oda írni. Csodálatos volt. Nagyon remélem, hogy egyszer még lesz alkalmam elmenni oda!

Itt egy ősrégi kép, ahogy a parkban sétálok.


Ricsi - 13. nap - Hely, ahova utaznál, vagy ahol élnél

Ez egy érdekes kérdés. Sok helyen jártam már. Szívesen ellátogatnék Izlandra, illetve Nepálba, Ausztráliába. Gyönyörű helyeknek tűnnek, de az életet egyiken sem fontolgatom hosszabb távon. Izland nagyon hideg lenne, telente mindössze három órányi napfénnyel, Nepál szegény hely, sok földrengéssel és relatíve kevés Angol nyelvtudással szerintem, Ausztráliában meg rengeteg a pók és elég nehéz lenne kiköltözni, tekintve, hogy szigorú a vízum-kérdés és az ideiglenes munkavállaláshoz is nyelvvizsga kell. Na nem, mintha azt nehéz lenne beszerezni, csak eléggé komolyan veszik ezeket a dolgokat. Ausztriában az Alpokban azt hiszem meg tudnám szokni az életet, festői környezet van, családdal első osztályú lenne, és talán még a német nyelvet is hajlandó lennék egyszer megtanulni, bár nem tervezem, de nem tudom, ott mit dolgoznék. Spanyol is gyönyörű kulturális szempontból, de valószínűleg nem a legjobbak a bérek. Nem véletlen, hogy nem próbálok külföldön letelepedni egyelőre, nincs tökéletes szívem vágya.

2016. szeptember 12., hétfő

Ricsi - 12. nap - A nap dokumentálása


  • Éjfél körül még filmeket néztem Szabolccsal, akkor a háromból már csak kettőt: a True Story-t és A Klán-t, mindkettő közepes, egyszer nézhető szerintem, bár a True Story talán gyengébb is.
  • Fél négy körül hazasétáltam, ledőltem aludni.
  • Kilenc után felkeltem, megnéztem a facebook-ot, kaptam egy férfigyűlölő kommentet egy blogbejegyzésemhez, ami azt hivatott levezetni, hogy miért káros, ha egy egész embercsoportot az alapján ítélünk meg, ahogy a kisebbségük viselkedik.
  • Leírtam neki, hogy mit gondolok róla.
  • Elmentem boltba reggeliért, ebédért meg teknőskajáért.
  • A pénztárnál hallottam valakit dumálni, hogy olyan rossz ez a magyar labdarugó válogatott, hogy ki kéne rúgni az összes fogukat. Megkérdeztem a beszélgetőtársát, hogy a női labdarúgókkal szemben is ilyen kritikus, vagy ez csak a férfiakkal szemben kötelesség, ha "nem teljesítenek elég jól".
  • Visszajöttem, adtam enni, inni a hüllőknek, megreggeliztem. 
  • Betettem egy adag mosást és felporszívóztam.
  • Ledőltem másfél órára aludni.
  • Kiteregettem.
  • Facebook nézegetés, osztogatás.
  • Elkezdtem hallgatni egy albumot, amit még Szabolcs mutatott tegnap este, John Fahey-től, pl ilyen dalcímmel, hogy: "You Can't Cool Off in the Mill Pond You can Only Die". Az ő ízléséhez híven elborult, kísérleti zene. Nem kifejezetten rossz, bár az előadó csinált már kommerszebb, könnyebben fogyaszthatóbb albumokat is, amik pedig azért nem emelkednek ki túlzottan.
  • Tisztálkodás.
  • Szendvics.
  • Kifizettem a lakbért.
  • Megérkezett Tamás. Vettem egy sajtburgert meg négy sört és kiültünk egy padra inni, beszélgetni.
  • Vallás, politika, nők, böff.
  • Blogírás.
  • Alvás.

Dóri - Tizenkettedik nap: Vezesd végig a nap minden mozzanatát

Na, ez vicces kihívás, de próbáljuk meg!
- Délután egykor ébredtem.
- Szokásomhoz híven még az ágyban heverészve felnéztem mobilról a netre.
- Sűrű káromkodások közepette nyugtáztam, hogy bekaptam valami vírust, ami miatt egy reklámszemét a nevemben körbeküldte magát az ismerőseim között. A poén az, hogy a profilomon ennek nincs nyoma, tehát még csak el sem tudom távolítani a jelöléseket és a képet. Fuck.
- Anyu hívott, hogy mehetek vele holnap piackutatásra, és hogy végre megérkezett a határozatom a segély meghosszabbításáról.
- Megmosakodtam, felöltöztem, adtam a malacoknak friss vizet, kivettem a csirkehúst olvadni, összeszedtem néhány szemetet, és lementem "reggeliért".
- Újfent megállapítottam magamban, hogy utálom ezt a dögmeleget.
- Az Aldiban nem találtam a kedvenc fánkomat :( Másfajtát vettem.
- Megengedtem magamnak egy 80 forintos jégkrémet is.
- Vettem vízipipa-dohányt.
- Hazavonszoltam magam, bekapcsoltam a gépet, közben megkajáltam.
- Sanyitól jött e-mail, hogy megérkeztek a Pokémon figurák, amit rendeltünk, JUHÚÚÚ!!!
- Most próbálom magam rávenni a takarításra.
- Mosogattam, felsöpörtem, felmostam a konyhakövet. Amíg az szárad, vízipipázom és zenét hallgatok.
- Beálmosodtam ettől a kurva gyógyszertől, grrr...
- És persze, hogy akkor kell wc-re mennem, amikor még nem száradt meg a konyhakő, SEGÍTSÉG!
- Na, megoldva :D
- Elkezdtem csinálni a vacsit.
- Elmosogattam még egy adagot, és kész a kaja is, már csak tortillát kell hozzá melegíteni, amikor majd eszünk.
- Meghívtam magamhoz öcsit, hogy együtt lessük majd meg az új pokémonjaimat, jelenleg őt várom.
- Hahh, egy ismerősöm segítségével ráleltem, hova töltődtek fel ezek a köcsög reklámszemetek facebook-on, úgyhogy végre le tudtam törölni.
- Gyere már, öcsi!!!
- Megérkezett, bekajáltunk ;)
- Egyébként mexikóit csináltam, om-nom-nom.
- POKÉÉÉÉÉMONOK!!!! <3
- POKÉMONOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! <3 <3 <3
- Öcsi hazament.
- Elpakoltuk Sanyival a kaját, maradt holnapra is elég ;)
- Zuhanyoztam és hajat mostam.
- Most meg belevetem magam a Pokémon-figurákba, és beazonosítom a későbbi évad szereplői közül, hogy melyikek vannak a pakkban. Egyéb érdekesség ma már szerintem nem fog történni, lefekvés előtt még adok friss szénát a malackáknak, aztán majd beveszem az esti gyógyszereimet, betompulok, lefekszem, és forgolódom egy sort, mire sikerül elaludnom.

Úgyhogy ennyi volt a mai napom. ;)

2016. szeptember 11., vasárnap

Ricsi - 11. nap - Tíz dal, ami felráz

:)

  1. Black Eyed Peas - Pump it
  2. A Very Potter Musical (Team StarKid) - Going back to Hogwarts
  3. Electric Six - Danger! High Voltage
  4. Foster the People - Don't Stop
  5. Sigur Rós - Festival
  6. Counting Crows - Accidentally in Love
  7. OneRepublic - Marchin On
  8. Michael Jackson - They don't care about us
  9. Aphrodite's Child - The Four Horsemen
  10. The Sisters of Mercy - Temple of Love

Dóri - Tizenegyedik nap: Válogass össze 10 olyan dalt, ami felráz, és állítsd az iPodod shuffle módra

Hehh. Először is, nincs iPodom, aztán meg fogalmam sincs, mi az a shuffle mód, de megpróbálok összeválogatni 10 dalt, ami felráz.

1. Arash feat. Rebecca - Temptation

2. Hevesi Tamás - Ezt egy életen át kell játszani

3. Ashley Simpson - L.O.V.E.

4. Bullet for my Valentine - Your Betrayal

5. Dropzity - Playing with your soul

6. Battle Beast - Touch in the night

7. Belinda Carlisle - Heaven is a place on Earth

8. CryoShell - Feed

9. Maroon 5 - Animals

10. Xandria - Stardust

2016. szeptember 10., szombat

Ricsi - 10. nap - Igazi tííínédzser lemúúúr

Igazság szerint sosem volt viszonzott szerelmem. Kétszer voltam konkrét személybe szerelmes életem során, mindkettő már régebben történt. Az első nagyon sokáig kihúzódott, 12-13 lehettem amikor elkezdődött, ő olyan 9, egy jóbarátom húga. Egy épületen belül nőttünk fel, később egy suliba is jártunk, nagyon tetszett, jártam megnézni a tánc előadásait, vettem neki ajándékot ünnepekre olykor, igyekeztem a védelmére kelni, ha a bátyja goromba volt vele (testvérek közti általános harc, nem igazán folytam bele) de a lényeg, hogy ismertem kb amióta az eszemet tudtam, olyan 4 éves kora óta emlékszem is rá, és amilyen jó volt eleinte a közelében lenni, annyira nehéz volt később. Rettenetesen féltem a visszatusítástól, vagy, hogy kinevet, vagy bármi, mert elég sok ilyen kijutott kamaszkoromban a lányoktól, és nem tudtam volna a szülei szemébe nézni, akikkel egyébként szintén jó volt a viszonyom. Így emésztettem magam kamaszként is. Ráment egy kapcsolatom, hogy nem tudtam kiverni a fejemből, elköltöztem máshova, de ott sem sikerült elfeledkezni róla, még azt is mondta valami "sátánista" csaj, hogy készít szerelmi bájitalt, de persze még ha el is hittem, hogy működhet, elrettentett a gondolat, hogy kihasználjam őt. Aztán végül az idő és egy másik szerelmi pofára esés gyógyított ki ebből. Amikor már elhalt az érzelem, és úgy tekintettem rá, mint egy átlagos lány ismerősre, nem volt tétje a dolognak, és törleszteni akartam magam felé azt a tartozást, hogy legalább elmondom neki, hogyan éreztem sokáig iránta. Vagy az iránt, amit rávetítettem. Nem kezelte hülyén, tudomásul vette, talán sejtette is olykor. Sajnálom, hogy amikor még mindketten elég fiatalok voltunk és elég élénk volt bennem ez az érzés, nem léptem az irányába. Talán minden másképp alakult volna. De sérült voltam és féltem elveszteni még azt a kis reményt is, ami kijutott nekem arra, hogy boldog legyek.

Dóri - Tizedik nap: Elevenítsd fel életed első szerelmét, és az első csókot

Nos, a kettő sajnos nem ugyanazzal az emberrel történt. Különben is, mire gondolunk itt "első szerelem" alatt? Mit elevenítsek fel? Az első plátói szerelmet? Az első barátomat? Az első beteljesült, viszonzott szerelmet? Mert nagyon nem mindegy.


 Életemben először tizenhat éves koromban lettem szerelmes, a színjátszó társulatban az egyik srácba. Bár ő is sokat bámult engem, végül nem történt köztünk semmi, még beszélni is csak néhány szót beszéltünk. Volt pár álmatlan éjszakám miatta, de nem vészes.

Időrendben haladva ezután következett az első csókom (2005 nyarán), amire nem szívesen emlékszem vissza, de tegyük meg a blogbejegyzés kedvéért!
Akkoriban nagy divat volt gportal oldalakat készíteni, nekem is volt egy. Mivel igyekeztem barátkozós lenni, ezért feltüntettem rajta az msn címemet. Nagyban mentek a színjátszóval a próbák, előadások, minden nap hullafáradtan estem haza, és az egyik ilyen estén valaki felvett msn-re. Csevegtem vele pár sort ugyan, de azt sem tudtam, melyik bolygón vagyok, és még az sem derült ki számomra egyértelműen, hogy fiúval vagy lánnyal beszélgetek-e - egészen addig, amíg számot nem cseréltünk, és amikor megkérdeztem, milyen néven írhatom be, azt felelte: "Drágám, ha te is akarod :D", majd végre kinyögte, hogy amúgy Marcinak hívják.
Másnap már e-mailekkel bombázott, hogy ő mennyire megkedvelt, meg tetszem neki. Számomra ez az iram elég gyors volt, hiszen azt sem tudtam, ki ez, ám mivel előzőleg engem nagyon elkerültek a fiúk, azért mégiscsak hízelgett a nem létező hiúságomnak, hogy egy fiú érdeklődik irántam.
Addig nyaggatott, amíg belementem egy személyes találkozóba. A randi abból állt, hogy ültünk, fogta a kezemet, és bámult. A tali végén megkérdezte, hogy "akkor mi most együtt vagyunk?", én meg, jobb ötletem nem lévén, azt feleltem, "lehetünk". Az az igazság, hogy nekem nem tetszett a srác, de olyan bizonytalan és zavart voltam, hogy inkább csak sodródtam az árral.
Nem volt jó ötlet. Folyton hívogatott meg írogatott, én meg már akkortájt sem szerettem, ha rám telepszenek. Közös témánk nem volt, nem tudtam vele rendesen beszélgetni, őt csak a foci érdekelte, engem meg az sem. Három hétig "jártunk", azalatt négyszer találkoztunk. A harmadik randin szóba került, hogy én még sosem csókolóztam, azt mondta, addig vár, ameddig szeretném. Öt perc múlva meg: "nézz ide!" odanéztem, és váratlanul felém hajolt, hogy lekapjon, én meg rendre kitértem előle. Felettébb romantikus... A találkozó vége felé kezdett megsértődni, amiért nem engedem a csókot, ezért végül sóhajtva megálltam a pláza közepén, és jeleztem neki, hogy oké, csókoljon meg. Hajol, becsukom a szemem - erre minden bevezető nélkül bedugta a nyelvét a számba, majdnem le a torkomig. Semmi előkészítés, semmi ajak, nem, basszameg, hanem rögtön betámad a nyálas nyelvével. Azt sem tudtam, mi a franc történik. Undorító volt. Aztán valahogy sikerült megszakítani a csókot, Marci örömittasan átölelt, én visszaöleltem, és közben diszkréten letöröltem a karommal a számat.
Végül köcsög módon msnen "szakítottam" vele, de igazából ezt a kis randizgatást sosem tekintettem igazi kapcsolatnak, nem is szoktam beleszámolni a többi közé.
Ez volt hát az első csókom története. Ennek köszönhetően hosszú évekre megundorodtam a nyelves csóktól, az első három párkapcsolatomban konkrétan száműztem a dolgot, és nem, vagy csak nagyon ritkán voltam hajlandó nyelves csókot váltani az adott partneremmel. Aztán valamennyire megbékéltem vele, sőt, olyan is előfordult, hogy valakivel nagyon is élveztem (bár egy kezemen meg tudom számolni, hány ilyen volt), de a mai napig megvagyok nélküle. Sanyival jólesik, de csak ha olyan hangulatom van.


Az első viszonzott szerelmem pedig 2005 novemberében jött el az életembe. Hotdog.hu oldalon ismertem meg Petit, először csak egy volt a sok levelezőtárs közül, aztán bevallotta, hogy részéről a dolog kezd több lenni. Ebben a helyzetben megint az volt, hogy maga az érdeklődés imponált, és akkortájt annyira alulértékeltem magam, hogy nem hittem abban, hogy valaha fog engem valaki szeretni. Belemélyedtünk a levelezésbe, msnezésbe, egyre közelebb kerültünk egymáshoz, aztán a személyes találkozó is jól sült el, tetszett nekem a srác. A magam módján szerettem is, az a tipikus első viszonzott szerelem, amikor lubickolunk az érzésben, hogy de jó, tetszem valakinek, és jaj de jóképű barátom van. Öt hónapig tartott a kapcsolatunk, szép időszak volt, nem bántam meg. De én hamarabb és könnyebben túltettem magam rajta, mint ő rajtam, még évekkel később is írogatott nosztalgikus hangvételű leveleket.
Az első igazi szerelmet az utána következő fiúval éltem át. De az egy másik történet...

2016. szeptember 9., péntek

Ricsi - 9. nap - Jövőm

Igazság szerint már leírtam, hogy hol szeretnék tartani a jövőben, kb ott, hogy hol látom magam 10 év múlva. Nincsenek hosszabb távú terveim. Bocs.

Dóri - Kilencedik nap: Mit szeretnél, milyen legyen a jövőd?

Igazából ez majdnem ugyanaz, mint a második napi feladat, miszerint hol szeretnék tartani tíz év múlva. Nagyjából ugyanazt tudnám itt is felsorolni, mint amit ott, de azért igyekszem néhány szóban összefoglalni.
Elsősorban olyan jövőre vágyom, amiben szabadon kiélhetem kreatív hajlamaimat, mert az vagyok igazán én. A zenélés, írás fontos részemet képezi, anélkül nem érzem magam teljesnek. Amikor az első zenekarom feloszlása után egy időre megnémultam, akkor egy élőhalottal voltam egyenlő. Próbáltam más hobbikat keresni, mással lekötni magam, de semmi sem tett boldoggá, még az akkor bontakozó kapcsolatomat is megmérgezte a dolog. Hosszú idő volt, mire visszakapaszkodtam, de most már megtaláltam azt az utat, amin egyedül tudom élni az álmaimat, és nem kell hozzá elirányítanom egy egész zenekart. Ezt az utat szeretném a jövőben még jobban, még ügyesebben és profibban folytatni.
Olyan jövőt szeretnék, amiben erős és kiegyensúlyozott vagyok, egy rossz napot nem egy rossz életnek élek meg, és bátran veszem az akadályokat.
Olyan jövőt szeretnék, amiben szeretem és elfogadom magam, amiben sok ember vesz körül a maga szeretetével. Amelyben saját családom van, és egymás iránti szeretetünk, összetartásunk mindenen átsegít. Amiben megvan az érzelmi és az anyagi biztonság is, amiben egészséges vagyok, és a szeretteim is boldogok.
Összességében: egy derűs, nyugodt, szeretettel és kreativitással teli jövőt szeretnék.

2016. szeptember 8., csütörtök

Ricsi - 8. nap - Elégedettség

Mikor voltam a leginkább elégedett életem során? Nehéz megmondani. Voltak pillanatok, vagy órák, vagy napok. Az első barátnőmhöz köthető egy-két ilyen élmény. Sokszor nekifutottunk a párkapcsolatnak, mert unatkoztunk, vagy azt hittük majd jobb lesz, aztán mégis rendre újra szétmentünk. Egyszer sírva jött át hozzám, hogy az aktuális palija, aki jó 10 évvel idősebb volt nála, de az anyjával és nagyanyjával élt még mindig egy fedél alatt, az meg akarta csalni őt, mert talált tőle e-maileket meg társkereső hírdetéseket, és ott van a telefonszáma, meg képek róla, meg a farkáról, meg üzenetek, amikben pontosan úgy ír, ahogy egyébként is szokott. Szóval az exem ki volt bukva, és úgy volt vele, hogy ő most el akarja hagyni, és saját lábra akar állni, külön költözni saját albérletbe, csak még várja a fizetését. Mondtam neki, hogy van nálam hely, alhat a díványon ingyen, amíg össze nem jön, pár hétről lett volna szó kb. Nem akartam már tőle semmit párkapcsolati szinten. Testileg ismertem őt, lelkileg szerettem és törődtem vele, ahogy egy rokonával törődik az ember, és valahogy jól esett egymás közt úgy hivatkozni a másikra, mint testvérre. Nem kellett számon kérni rajta semmit, egyszerűen élvezte, feldobta a dolog, büszkén és vidáman hivatkozott rám baráti társaságban is úgy, mint bátyjára, én meg rá, mint húgomra. Esténként átbeszéltük a napot és sorozatokat néztünk együtt. Életem talán legboldogabb időszaka volt, amíg jártunk, nem így éreztem, de ott és akkor remek volt tartozni valakihez és biztonságban érezni magam. Hiszen egy testvért miért hagyna el az ember? Nem próbáltam birtokolni, kisajátítani, ha párkapcsolatot szeretne valakivel, nem állom útját, csak a mi viszonyunk is maradjon meg jónak. De ennek hamar vége lett. Egy hét alatt tulajdonképpen, mert végül kitalálta, hogy mégis szereti a pasiját, és feltétel nélkül visszament hozzá, annak a patkánynak még ki sem kellett magyaráznia magát. Persze mivel a pasas betegesen féltékeny volt, a lány nem találkozhatott a barátaival, köztük velem sem, (amikor úgy tudta, hogy a barátnőjét látogatja, akkor is vagy nyolc agresszív sms-t küldött neki a paranoid baromságaival) És hát a lány azóta volt még, hogy próbálta őt elhagyni, de végül megint nála kötött ki, a mi baráti kapcsolatunk, vagy "testvérségünk" semmit nem jelentett végül neki. Később megtudtam, hogy gyereket is szült neki, és összeomlottam idegileg. Ez már egy másik történet. Akkor voltam életemben a legelégedettebb, amikor azt éreztem és hittem, hogy igazán összetartozom valakivel, aki ráadásul olyan érzelmes és naiv is volt, mint ő.


Dóri - Nyolcadik nap: Elevenítsd fel a pillanatot, mikor a legelégedettebb voltál életedben


2011 májusától 2012 júniusáig. Mert akkor

- Szabad voltam
- Körberajongott, szexi Nő voltam
- Határozott zenekari frontember voltam.

Ragyogtam, mert ragyogtattak; álmaim voltak, amikért teljes erőbedobással dolgoztam. Átsegítettem álmaim zenekarát megannyi mélyponton és viszontagságon, míg végül eljutottunk a színpadig. És ha egyetlen pillanatot kellene ebből az időszakból választanom, akkor 2012. március 23-át emelném ki, az estét, amikor már a színpadon voltunk, eljátszottuk a dalainkat, és a közönség szeretett minket. Majdhogynem teltházas koncertet adtunk. A közönség igencsak vegyes volt, mert eredetileg az volt a cél, hogy összejöjjön a 100 néző, anyagi szempontok miatt, ezért boldog-boldogtalant meghívtunk. Jöttek rokonok, barátok, barátok barátai, rockerek, rapperek és diszkósok, régebbi ismerősök, és ez a színes, válogatott tömeg egy emberként ugrált és headbangelt a dalainkra. A szüleim, akik egészen a koncert napjáig húzták a szájukat (apukám őszintén megmondta, hogy nem tetszik neki a zenénk, anyu meg alapból ellenezte a metál műfajt), és csak azért jöttek el, hogy támogassanak, meg mert mégiscsak szerettek volna látni a színpadon; tátott szájjal hallgatták az előadásunkat, és utána rákattantak a zenénkre, mert élőből jött át nekik igazán, amit csináltunk. Az érzés, amikor édesanyám - aki az eltérő ízlésünk miatt nem különösebben mélyedt el a munkásságomban - otthon főzőcskézés közben dúdolja az egyik dalomat, leírhatatlan. Koncert után sorra jöttek oda az emberek gratulálni, kézről kézre adtak, és még napokkal később is jöttek a gratulációk neten keresztül.
Akkor éreztem a legteljesebbnek az életemet. Mert végre azt az utat jártam, amiről mindig álmodtam, ami nehéz napokon tartotta bennem a lelket.


Akkoriban nem volt állandó párkapcsolatom. Korábbi csalódások és rossz emlékek miatt a szívem ideiglenesen visszavonulót fújt, és csak kalandokat kerestem. Mondjuk ki nyíltan: csak szexelni jártam össze az emberekkel. Ennek oka volt. A már említett rossz tapasztalatok hatására egyáltalán nem élveztem az együttléteket azzal az emberrel, akivel elveszítettem a szüzességemet, a kapcsolatunk végül le is zárult. Néhány hónapnyi otthon gubbasztás után feltettem magamnak a kérdést: vagy szerzek jó tapasztalatokat, vagy egy életre megundorodom a szextől. Az előbbi mellett döntöttem, hála az égnek. Én így gyógyítottam meg magam. Nemcsak egy-egy jó menetről szólt az egész, hanem helyreállt az önbizalmam, végre el tudtam hinni, hogy szépnek látnak az emberek, és rengeteget töltődtem a férfiak rajongásából (akik mellesleg tudták, mire vállalkoznak, soha nem játszottam senki érzelmeivel, és nem hitegettem senkit).
Ebben a megerősödött állapotban vetettem bele magam a zenekari munkálatokba is.
2012. március 23-án tehát egy olyan nő állt a színpadon, aki megvalósította életének nagy álmát, és aki életében először egészséges, kívánatos, nagybetűs Nőnek érezhette magát.
Ez volt eddigi életem legszebb pillanata.

2016. szeptember 7., szerda

Ricsi - 7. nap - Mérleg

Nos, a csillagjegyem Mérleg és erről kb ennyi elég is. Nem szeretek nagyon belemélyedni ebbe, a legtöbb dolog igaz lehet bárkire, amit összeirkálnak horoszkóp címszó alatt.

Az, hogy szerintem mik jellemzőek rám, a természetemre... a barátaim általában úgy jellemeznek: igazságkereső. Olykor tapintatlan is vagyok, kíváncsiságból, vagy humorból, vagy mert próbálom valahogy megtörni a jeget, (erre más szót szoktak használni). Fontos nekem a kreativitás, gyakran szoktam világ vagy közjobbító dolgokon filozofálni, több ellentétes vonás kirajzolódik a személyiségemben, olykor kompenzálok. Nem tudom könnyen visszafogni az érzelmeimet, sértődékeny vagyok, nem haragtartó, de sajnos minden tüske bennem marad, és azok évek, évtizedek múltán is fájnak. Mindenre próbálok racionális magyarázatot találni és úgy állni a dolgokhoz, hogy azokra van behatásom, hogy az életem irányítása az én kezemben van. Mindent meg akarok tapasztalni, és a saját hibáimból tanulni, gyakran egyáltalán nem érdekel, hogy fejjel megyek a falnak, szükségét érzem a tapasztalatnak. Nagyon nagy igényem van a valahova, valakikhez való tartozás érzésére és ha ez nem talál viszonzásra a környezetemben, felém, akkor rend szerint csalódott vagyok. A kihívások és a kívülálló személyiségek vonzanak.

Dóri - Hetedik nap: Írj a csillagjegyedről, és arról, szerinted mi jellemző a személyiségedre

Nos, az én csillagjegyem vízöntő, tehát kezdjük egy általános vízöntő-jellemzéssel:

"Legjellemzőbb tulajdonságai: a hagyományok és korlátok felrúgása, új utak keresése az élet minden területén. A Vízöntő-jegyűek akkor születnek, amikor a legzordabb az időjárás, ám amikor épp a tetőfokára hág a farsang, mókáznak, alakoskodnak mulatoznak az emberek. Hát csoda-e, hogy a Vízöntő ember is épp ilyen? Komoly, elgondolkodó, a világ jobbításán fáradozó, aki a vidámság álarca mögé rejtőzik, és soha senki nem tudja meg, mire is gondol, mit is érez, mit tervez éppen. Régi megfigyelés, e jegy szülöttei vannak legkevesebben a föld kerekén. Ami pedig nagy kár, mert különleges embertípus, örök újító, "világmegváltó", jobbra törekvő. Igaz, rengeteg különc szokással is megáldotta a természet. Gyűlöli a formaságokat, s ha csak teheti, új utakon jár. Így aztán már messziről kirí a sorból gondolkodásmódja, viselkedése vagy öltözködése miatt. Egy régi asztrológiai könyvben olvasható: "A vízöntő jelleme egyszerre szfinx és csörgősipkás udvari bolond." A merev, gunyoros, rejtelmes mosolyú arc ugyanis csak maszk, ami mögé valódi érzelmeit rejti, az udvaribolond-öltözékkel pedig nemcsak bosszantani akarja környezetét, hanem jelzi azt is, hogy "a bolond mond igazat", és kendőzetlenül elmondja véleményét, lesújtó kritikáját a maradi, földhözragadt, nehezen mozduló világról. A Vízöntő szereti a társaságot, szívesen mókázik, játszik, viccel kifelé, közben lelke mélyén nagyon is komoly dolgok foglalkoztatják., Megrögzött reformer, mindenért rajong, ami új, többnyire az ultramodern irányzat követője. Ez pedig a munkájára, öltözködésére, ízlésére is rányomja bélyegét. Ő az, aki mindig két lépéssel a divatházak kínálata előtt jár, és nemcsak a formákkal, hanem a színekkel is meghökkentő hatásra törekszik. Elve mindig az: valami olyat kitalálni, ami még nem volt, ami új, ami más."

Na, ebből körülbelül semmi sem igaz rám. Nem akarok világmegváltani, habár látok dolgokat magam körül, amikkel nem értek egyet, de a változtatásért történő küzdelemhez már nem érzek magamban energiát; a saját világom sokkal jobban leköt. Nem szeretek feltűnő lenni sem az öltözékemmel, sem a viselkedésemmel, inkább meghúzódom a tömegben, és bár vannak különc dolgaim, de azokat nem szeretem mások arcába tolni. Vállalni vállalom, de nem hivalkodom semmivel. Nem szeretek mosolygó álarc mögé bújni, és általában nem is tudom eltitkolni, ha bajom van. Nem tartom magam reformernek, és nem akarok mindenáron kilógni a sorból. Talán egyedül a függetlenség iránti vágy igaz rám, és az, hogy a korlátokat utálom.


Ugyanakkor elvégeztem egy bővített elemzést, amiből többek között kiderült az aszcendensem (Rák), és ez a jellemzés például szóról szóra igaz a személyiségemre:

"Hangulatváltozásait nehéz követni, mert nincs összefüggésben a külvilág eseményeivel. Bár gondolkodását, tetteit az érzései irányítják, mégis gyakorlatias és megbízható. Már gyermekkorában is felelősségteljesen viselkedett. Mindig a maga útját akarta járni, már gyermekként is, mert sosem keveredett botrányos, zűrös ügyekbe. Megérzései rendkívül erősek és nagyon bele tudja élni magát mások helyzetébe. Viszont csak akkor érzi jól magát, ha önt is irányítja valaki, ha van kire támaszkodnia, s főleg van, aki átvállalja a felelősséget, a döntéseket."

Tehát ha már asztrológia, az aszcendensem jellemzői inkább illenek rám, mint a tényleges horoszkópomé.

Továbbá ez az elemzés felsorolja a különböző bolygók hatását a csillagjegyemre, ezekből is mazsolázgattam olyan mondatokat, amik igazak rám:

- Függetlenségre vágyik, a korlátokat nem hajlandó elfogadni.
- Nagyon kreatív, de nagyon kiszámíthatatlan is, teljességgel képtelen az átlag-életre.
- Szabadságra és térre van szüksége, fizikai és szellemi értelemben egyaránt.
- Kedveli a különlegességeket, és rendkívüli célokat tűz maga elé, melyek megvalósítására hatalmas energiákat fordít.
- Tele van ötlettel és kreativitással.
- Becsületes és megbízható, és nem akar megszökni a kötelezettségei elől, csak éppen másképp szeretné végrehajtani a feladatot, mint ahogyan mások elvárják.
- Azt nem tudja, hogy mit akar, de azt igen, hogy mit nem.
- Álmodozó, szerény természetét jó adag intuícióval tetézi.
- Áldozatkészsége, gondoskodó természete révén ugyancsak közel tud kerülni az emberekhez, de legszívesebben visszavonulva él, kedveli a csendes magányt. Kedves és barátságos, naiv és romantikus.
- Feszült aspektusok hatására túl félénk, gyenge és bizonytalan lesz.
- Bár kitartó, szívós és elszánt, csak nehezen szánja el magát a tettekre. Ha viszont elindult, akkor mindenáron végigmegy a választott úton, és az sem érdekli, hogy közben ráébred, nem ez a helyes irány.
- Nehezen tud mértéket tartani az élvezetekben.
- Rossz tulajdonsága, hogy nem képes elviselni, ha valamiről le kell mondania.
- Folyamatosan küzd saját maga ellen, hiszen alapjában véve nehezen változtat, szívesen épít a múltra, konzervatív.
- Összefogottsága érzelmi és lelki dolgokban nyilvánul meg. Az élet egyét területein, főleg a hétköznapokban határozatlan, és ez nagyon zavarja. Gyakran lesz úrrá hangulatán a búskomorság.
- Erős belső késztetést érez a halál és az árnyékvilág megismerésére, gondolatai a titkok és a megismerhetetlen körül forognak. Fél a dolgok elvesztésétől. Gyakran olyan mély pesszimizmus lesz úrrá gondolatain, hogy az egész világot az ellenségének érzi. Mindenkit elmar maga mellől, és könnyen egyedül marad.

2016. szeptember 6., kedd

Dóri - Hatodik nap: Írj 30 érdekes tényt magadról



1. Már kisgyerekként is éjjeli bagoly voltam, lámpaoltás után a plüsseimmel, képzeletbeli barátokkal és mesefigurákkal beszélgettem.
2. Vízipipa-függő vagyok.
3. Utálok sportolni.
4. Mindig is nagyon élénk volt a képzelőerőm. Óvodás koromban egyszer, amíg anyu egy méteráru boltban csevegett az eladóval, én szóba elegyedtem egy ventilátorral, aki szomorúnak tűnt. Meg is akartam simogatni, de megvágta az ujjamat.
5. Őrizgetem a régi játékaimat, és újakat gyűjtök melléjük.
6. Sokáig nagyon szerettem a meglévő játékaim mellé saját dolgokat létrehozni, például kartondobozokból házikókat készítettem, egyszer egy mini színházat is csináltam a Kinder tojás figuráimnak, később pedig sokat sógyurmáztam.
7. A plüsseimre élőlényként tekintek.
8. Kiskoromban Flinstone család rajongó voltam. Megtanultam lerajzolni őket, és saját képregényeket gyártottam róluk.
9. Általános iskolás koromban egyszer megvertem egy srácot, amiért fogdosni próbált.
10. Sosem tanultam hangszeren játszani, sem zeneelméletet, szolfézs is kimaradt. Hallás alapján veszem fel a dalaimat.
11. Jelenleg tizenegy megkezdett regényem van, és mindig változó, épp melyikhez van ihletem.
12. A dalaimat albumkoncepciókba rendezem, tehát rendszerint kitalálok egy témát, amire épül az adott album, a hozzájuk írt dalokkal. Ebből nyolc befejezett és nyolc félkész van.
13. Elsős koromban egyszer megszöktem az iskolából.
14. Nagyon jó a memóriám, de csak ha érdekel valami.
15. Húszéves koromig nem volt saját számítógépem.
16. Nagyon sok regénykarakteremet a Barbie babáim ihlették.
17. 1/8-ad arányban lengyel vagyok.
18. Kínosan kerülöm az erőszakos dolgokat a rémálmaim végett, de három-négyhavonta egyszer bekattanok, és olyankor gyilkosokról, gyilkosságokról olvasgatok.
19. Érdekel a Stockholm-szindróma.
20. Hat évig folyamatosan jártam énektanárhoz.
21. Sajnos nagyon válogatós vagyok, jelenleg alig van étel, amit megeszek.
22. Volt egy "rocker" időszakom, amikor fanatikus HIM-rajongó voltam, zenekaros pólókban és fekete cuccokban mászkáltam.
23. Amikor kiközösítettek általános iskolában, az ellen úgy védekeztem, hogy elképzeltem magamat egy erősebb, népszerűbb személyiségként, akit szeretnek az osztálytársai, és akivel szívesen barátkoznak.
24. Nagyon ritkán nézek filmet, nem köt le.
25. A szüzességem elvesztéséhez orvosi beavatkozásra volt szükség.
26. Anyatigrisként védem a szeretteimet.
27. Valahol belül még mindig egy zavarodott tinédzser vagyok.
28. Hosszú évekig gyűlöltem a nyelves csókot, de most sem a kedvencem.
29. Van egy ezüstlánc a nyakamban violinkulcs alakú medállal, amit anyukámtól kaptam tizenkét évesen az első fellépésem alkalmából, azóta viselem.
30. Tizenhárom-tizennégy évesen alapítottam egy képzeletbeli zenekart Vulcanus néven, és erre építettem az álmaimat.

Ricsi - 6. nap - Érdekességek


1. Magamtól tanultam meg úszni (minimálisan) miután az úszómester(nő) módszere az volt, hogy lenyomkodta a fejem a víz alá.

2. Kb: 6-7 éves koromig azt hittem, hogy "külföld" az egy konkrét ország. 

3. Nem tudom mit szeretnek az emberek a nyelves csókban.

4. Nagyon érzékeny és dühös kamasz voltam, a nagyszüleimre nem emelhettem kezet, ha azok igazságtalanul beszéltek / bántak velem, így olykor magamat kezdtem el ütni.

5. Tinédzser koromban nem vágytam többre, mint hogy egy videotékában melózzak.

6. Próbáltam kajából kikeverni égési sérülés seb imitációt, bekentem vele az arcomat, és mivel pont aznapra esett, elmentem úgy az adókártyámért.

7. Egyetlen általános iskolai kötelező olvasmányt sem olvastam el végig (a Kincskereső kisködmön kivétel, de azt felolvasták nekem).


9. Gyerekként a Caspert nyolcszor láttam moziban, egyébként átlagban 4-5 mozit látogattam, és ebből a Corvin moziban több, mint száz külön filmet néztem meg, többségüket 2x-3x.

10. Írtam egy text-adventure játékot számítógépre.

11. Soha nem puskáztam, legfeljebb volt, aki súgott nekem dolgozatírásnál.

12. Horogkereszteket rajzoltam a napköziben, olyan legfeljebb másodikos koromban, mert a nagyapám hülye volt és bemutatott a jelképnek, hogy ez egy rossz és tilos szimbólum, csak azt nem magyarázta meg, hogy miért.

13. Amikor beutaztam Európát, nem volt bankszámlám, és három hónapon keresztül, egy válltáskában cipeltem magammal több millió forintot. Úgy voltam vele, hogy senki nem feltételezne ekkora őrültséget másokról, így relatíve biztonságos.

14. Pár haverommal gyakran jártunk elhagyott házakba, pincékbe kutakodni, olykor suli helyett is. 

15. Egyszer megnyertem egy számháborút a csapatomnak, kizárólag az eszemmel.

16. Volt, amikor gondolkodtam a színészi pályán, gyakoroltam is valaki segítségével, de szar voltam, és lássuk be: még így sem érdemeltek meg a színházak, amik felvételit hirdettek.

17. Azok közé tartozom, akik általában szexuális fantáziákba merülve tüsszentenek.

18. Egy barátom esküvői lagziján lejátszottam a Castamere-i esőket.

19. Egyszer, kamasz koromban elutaztam Vácra, hogy megtaláljak egy lányt, akinek csak a keresztnevét tudtam, azt, hogy görkorizik és internet kávézóba jár, mindezt azért, mert nem tudtam telefonon elérni és azt hittem baj van. (valójában csak nem volt már rám kíváncsi, ki is röhögött később).

20. Gyerekként a patkányoktól és veszett macskáktól féltem a leginkább, főleg a híradó miatt voltak visszatérő rémálmaim ezzel kapcsolatban.

21. Angolból érettségin évfolyamelső lettem.

22. Életem első négy évét Veszprémben éltem le.

23. A szomszéd csajról, aki gyerekkoromban babysitterkedett, sokáig azt hittem, hogy fiú, mert rövid haja volt.

24. Soha nem mentem ki temetőbe, rokonok sírjához.

25. Az előjátékot többre tartom, mint a tényleges dugást.

26. Ütött már el autó.

27. Volt középiskolás koromban "diszkós korszakom", nagyjából háromszor mentem, osztálytársakkal, és ezzel véget is ért.

28. Nyolc évesen smároltam először. A lány tizenhárom volt, külföldön nyaraltam.

29. Életemben először Párizsban jártam striptease bárban. Nem tetszett. De az első nő, aki megpróbált rólam pénzt legombolni valami olyan szöveggel, hogy nemrég meghalt a kutyája és forgatókönyveket szeretne írni, mint kiderült: magyar volt.

30. Bizonyos napokat kivéve szerettem a menzakaját.

2016. szeptember 5., hétfő

Ricsi - 5. nap - Az elmúlásról


Volt-e már olyan, hogy öngyilkos akartam lenni? Nem. Nem volt. Olyan volt, hogy utáltam az életem, nem láttam értelmét, azt akartam, hogy vége legyen a szenvedésemnek. Olyan volt, hogy gondoltam az öngyilkosságra, nagyon sokszor, néha egy-egy veszekedés után, amíg egy fedél alatt éltem az apámmal, néha eljátszottam a gondolattal, hogy halálos beteg vagyok, és ez nyugalmat adott, hogy vége a küzdelemnek. Olykor a magány, olykor a félelem és bizalmatlanság, olykor az keltett bennem olyan érzést, hogy nincs értelme élnem, hogy nem láttam kilátást a problémáim megoldására. A boldog jövőre. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy már egyáltalán nem szoktam így érezni, régen eleve nem is akartam túlélni a 30-at, most meg már kevesebb, mint egy hónap és 30 leszek. Néha megszólal bennem egy macho Rick Grimes-hangú fazon, hogy mindenki cserben hagyja a bennem lévő, szomorú gyereket, és ne merészeljem én is ezt tenni vele, felelős vagyok érte, nem számít, hogy mások nem azok értem. Az is segít, hogy időnként beugrik: most már teknősökről is kell gondoskodnom. Bár nem, mintha más ne tehetné meg, de ezt is én vállaltam, nem lenne helyénvaló lepasszolni őket. Az egyedüli ami tartja bennem olykor a lelket a megszokáson meg a hobbijaim figyelemelterelésén kívül az, hogy később jobb lesz, később lesz családom és oda fogok tartozni.