2016. szeptember 8., csütörtök

Ricsi - 8. nap - Elégedettség

Mikor voltam a leginkább elégedett életem során? Nehéz megmondani. Voltak pillanatok, vagy órák, vagy napok. Az első barátnőmhöz köthető egy-két ilyen élmény. Sokszor nekifutottunk a párkapcsolatnak, mert unatkoztunk, vagy azt hittük majd jobb lesz, aztán mégis rendre újra szétmentünk. Egyszer sírva jött át hozzám, hogy az aktuális palija, aki jó 10 évvel idősebb volt nála, de az anyjával és nagyanyjával élt még mindig egy fedél alatt, az meg akarta csalni őt, mert talált tőle e-maileket meg társkereső hírdetéseket, és ott van a telefonszáma, meg képek róla, meg a farkáról, meg üzenetek, amikben pontosan úgy ír, ahogy egyébként is szokott. Szóval az exem ki volt bukva, és úgy volt vele, hogy ő most el akarja hagyni, és saját lábra akar állni, külön költözni saját albérletbe, csak még várja a fizetését. Mondtam neki, hogy van nálam hely, alhat a díványon ingyen, amíg össze nem jön, pár hétről lett volna szó kb. Nem akartam már tőle semmit párkapcsolati szinten. Testileg ismertem őt, lelkileg szerettem és törődtem vele, ahogy egy rokonával törődik az ember, és valahogy jól esett egymás közt úgy hivatkozni a másikra, mint testvérre. Nem kellett számon kérni rajta semmit, egyszerűen élvezte, feldobta a dolog, büszkén és vidáman hivatkozott rám baráti társaságban is úgy, mint bátyjára, én meg rá, mint húgomra. Esténként átbeszéltük a napot és sorozatokat néztünk együtt. Életem talán legboldogabb időszaka volt, amíg jártunk, nem így éreztem, de ott és akkor remek volt tartozni valakihez és biztonságban érezni magam. Hiszen egy testvért miért hagyna el az ember? Nem próbáltam birtokolni, kisajátítani, ha párkapcsolatot szeretne valakivel, nem állom útját, csak a mi viszonyunk is maradjon meg jónak. De ennek hamar vége lett. Egy hét alatt tulajdonképpen, mert végül kitalálta, hogy mégis szereti a pasiját, és feltétel nélkül visszament hozzá, annak a patkánynak még ki sem kellett magyaráznia magát. Persze mivel a pasas betegesen féltékeny volt, a lány nem találkozhatott a barátaival, köztük velem sem, (amikor úgy tudta, hogy a barátnőjét látogatja, akkor is vagy nyolc agresszív sms-t küldött neki a paranoid baromságaival) És hát a lány azóta volt még, hogy próbálta őt elhagyni, de végül megint nála kötött ki, a mi baráti kapcsolatunk, vagy "testvérségünk" semmit nem jelentett végül neki. Később megtudtam, hogy gyereket is szült neki, és összeomlottam idegileg. Ez már egy másik történet. Akkor voltam életemben a legelégedettebb, amikor azt éreztem és hittem, hogy igazán összetartozom valakivel, aki ráadásul olyan érzelmes és naiv is volt, mint ő.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése