2016. szeptember 22., csütörtök

Dóri - Huszonkettedik nap: Hogyan változtál meg az elmúlt két évben?


Ez a kérdés a lehető legjobbkor jött, hiszen az elmúlt két év rengeteg változást hozott magával. Két évvel ezelőtt konkrétan fenekestül felborult az életem: akkor diagnosztizálták nálam a depressziót és a Borderline személyiségzavart. Bár ez nem volt nekem újdonság, hiszen már öt évvel előtte olvastam a dologról, és sejtettem, hogy ez a bajom, a tünetek pedig akkor már tíz éve keserítették meg az életemet. Amikor belevágtunk a kezelésekbe, az orvosok előre figyelmeztettek, hogy nehéz lesz. De azt nem gondoltam volna, hogy ennyire. Ahogy felkavarták bennem a sok elegyengetett mocskot, darabokra hullottam, és alapjaiban kellett újjáépítenem magam. Nem tudtam, ki vagyok, mi az, ami tényleg az enyém, és mi az, amit a betegségek okoznak. Otthagytam a lélekölő munkahelyemet, hogy a gyógyulásra koncentrálhassak. Rohadt nehéz és fájdalmas volt, bármikor elkaphatott egy-egy roham, még a sarki boltig sem jutottam le anélkül, hogy rosszul ne legyek. Ha a családom, a párom és a csodálatos barátaim nem lettek volna mellettem, én nem tudom, hogyan tudtam volna végigcsinálni. Több öngyilkossági kísérletem is volt, féltem magamtól, olyan voltam, mint egy időzített bomba, ami bármikor felrobbanhat. Sokáig teljesen a szeretteimre voltam utalva, mondhatni tőlük függött az életem.
Aztán a kezelések során egyre több dolgot felismertem magamban, sok mindennel kapcsolatban megvilágosodtam, amit addig rosszul csináltam, és elengedtem dolgokat, amikbe görcsösen kapaszkodtam. Elkezdett bennem pislákolni valami, ami én vagyok, amire építhetek. Elkezdtem megismerni és megszeretni magam. Még mindig sok mindent nem tudok, még mindig rengeteg bennem a kérdés, de úgy érzem, nagyon jó úton haladok.
Emellett két évvel ezelőtt váltam le a családról, és összeköltöztem Sanyival. Sajnos lassan jövök bele a lakás rendben tartására, de alakul a dolog. Sokkal nyugodtabb vagyok, amióta itt élek, kettesben a párommal, békességben. Imádom, hogy bármikor meghívhatom magamhoz a barátaimat, és nem kell hozzá négy másik ember engedélyét kérnem. Élvezem, hogy egyre több dolgot tanulok meg a háztartással kapcsolatban.
Szóval elég nagy utat tettem meg a két év alatt, és sok minden áll még előttem, de végre nem bántom magam, elengedtem egy csomó szarságot, megbocsátottam embereknek, és sokkal jobban vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése