2016. szeptember 21., szerda

Dóri - Huszonegyedik nap: A kedvenc tv-show-d

Ezen el kellett gondolkoznom, mert a televízió világa, a különféle csatornákon futó filmek és sorozatok nagyon távol állnak tőlem. Ebben az is közrejátszik, hogy amikor még otthon laktam, és huszonegynéhány éven át egy kétszobás lakásban éltünk öten, állandó jelleggel ment a tévé mindkét szobában, és nem igazán tudtam hová elvonulni előle. Nagyon élvezem, hogy sem Sanyi, sem én nem igényeljük, hogy tévénk legyen. Ami érdekli az embert, azt ma már interneten is simán eléri.
Gondolkoztam azon, hogy a Pokémont vagy a Sailor Moont írom, de ugye ezek animék, én pedig most inkább valami hús-vér emberes tv-show-t választottam. Ez pedig a Döglött akták.


Alapvetően tartózkodom a bűnügyi sorozatoktól az erőszak jelenléte miatt, ráadásul a sorozatnézés hosszabb távon nem köt le, mert szinte mindegyiket elunom egy idő után, addig csűrik-csavarják. Ez az egy sorozat viszont valahogy megtalálta az utat hozzám. Még otthon lakva futottam bele egy-egy részébe, és tetszett, amit láttam. Nem emlékszem, mikor és miért töltöttem le, de mind a hét évad fent van a gépemen. Sosem ültem még le elejétől a végéig megnézni, mindig találomra kattintottam rá az epizódokra, összevissza ugrálva. Szerencsére a részek úgy 90 százalékosan különállók, néha beleírtak egy-egy folytatásos szálat valamelyik nyomozó kapcsán, de azért a legtöbb epizód nézhető külön. Amit nagyon szeretek benne:
- Különféle időszakokból, évtizedekből vesznek elő lezáratlan ügyeket.
- Ahogy felkeresik az ügyben érintett embereket, a visszaemlékezésükből megelevenedik a történet, és amilyen évből származik az akta, olyan képi világot adnak ezeknek a visszajátszásoknak.
- Ugyanez a zenei aláfestés is: pontosan olyan dalokat válogatnak össze egy-egy rész alá, amik az adott évben voltak slágerek.
- A legtöbb esetben teljesen kiszámíthatatlan (legalábbis számomra), hogy ki volt a tettes, mindenki egyformán gyanúsnak tűnik, egészen a végéig.
- Számomra mindig hidegrázós a részek vége, amikor elkapják a tettest, szól egy zene az akkori időkből, közben mutatnak egy-egy vágóképet a rész szereplőiről, és a végén valaki mindig látja az elhunyt ember szellemét, ahogy mosolyog, és megnyugodva elhalványul.
- Rengeteg érzelem van benne.
- Imádom, amikor egy szereplő, akit kihallgatnak az ügy kapcsán, ül a jelenlegi kinézetével, beszél, és hirtelen bevágják a helyére a fiatalkori énjét, aki az emlékképekben szerepel.
- Nagyon szimpatikus a nyomozócsapat.

Sajnos a hetedik évad vége hirtelen lett elvágva, nem kapott rendes lezárást, mert több másik sorozattal együtt beleesett a 2010-es kaszálásokba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése