2016. szeptember 8., csütörtök

Dóri - Nyolcadik nap: Elevenítsd fel a pillanatot, mikor a legelégedettebb voltál életedben


2011 májusától 2012 júniusáig. Mert akkor

- Szabad voltam
- Körberajongott, szexi Nő voltam
- Határozott zenekari frontember voltam.

Ragyogtam, mert ragyogtattak; álmaim voltak, amikért teljes erőbedobással dolgoztam. Átsegítettem álmaim zenekarát megannyi mélyponton és viszontagságon, míg végül eljutottunk a színpadig. És ha egyetlen pillanatot kellene ebből az időszakból választanom, akkor 2012. március 23-át emelném ki, az estét, amikor már a színpadon voltunk, eljátszottuk a dalainkat, és a közönség szeretett minket. Majdhogynem teltházas koncertet adtunk. A közönség igencsak vegyes volt, mert eredetileg az volt a cél, hogy összejöjjön a 100 néző, anyagi szempontok miatt, ezért boldog-boldogtalant meghívtunk. Jöttek rokonok, barátok, barátok barátai, rockerek, rapperek és diszkósok, régebbi ismerősök, és ez a színes, válogatott tömeg egy emberként ugrált és headbangelt a dalainkra. A szüleim, akik egészen a koncert napjáig húzták a szájukat (apukám őszintén megmondta, hogy nem tetszik neki a zenénk, anyu meg alapból ellenezte a metál műfajt), és csak azért jöttek el, hogy támogassanak, meg mert mégiscsak szerettek volna látni a színpadon; tátott szájjal hallgatták az előadásunkat, és utána rákattantak a zenénkre, mert élőből jött át nekik igazán, amit csináltunk. Az érzés, amikor édesanyám - aki az eltérő ízlésünk miatt nem különösebben mélyedt el a munkásságomban - otthon főzőcskézés közben dúdolja az egyik dalomat, leírhatatlan. Koncert után sorra jöttek oda az emberek gratulálni, kézről kézre adtak, és még napokkal később is jöttek a gratulációk neten keresztül.
Akkor éreztem a legteljesebbnek az életemet. Mert végre azt az utat jártam, amiről mindig álmodtam, ami nehéz napokon tartotta bennem a lelket.


Akkoriban nem volt állandó párkapcsolatom. Korábbi csalódások és rossz emlékek miatt a szívem ideiglenesen visszavonulót fújt, és csak kalandokat kerestem. Mondjuk ki nyíltan: csak szexelni jártam össze az emberekkel. Ennek oka volt. A már említett rossz tapasztalatok hatására egyáltalán nem élveztem az együttléteket azzal az emberrel, akivel elveszítettem a szüzességemet, a kapcsolatunk végül le is zárult. Néhány hónapnyi otthon gubbasztás után feltettem magamnak a kérdést: vagy szerzek jó tapasztalatokat, vagy egy életre megundorodom a szextől. Az előbbi mellett döntöttem, hála az égnek. Én így gyógyítottam meg magam. Nemcsak egy-egy jó menetről szólt az egész, hanem helyreállt az önbizalmam, végre el tudtam hinni, hogy szépnek látnak az emberek, és rengeteget töltődtem a férfiak rajongásából (akik mellesleg tudták, mire vállalkoznak, soha nem játszottam senki érzelmeivel, és nem hitegettem senkit).
Ebben a megerősödött állapotban vetettem bele magam a zenekari munkálatokba is.
2012. március 23-án tehát egy olyan nő állt a színpadon, aki megvalósította életének nagy álmát, és aki életében először egészséges, kívánatos, nagybetűs Nőnek érezhette magát.
Ez volt eddigi életem legszebb pillanata.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése