2016. szeptember 18., vasárnap

Ricsi - 18. nap - Hitem tárgyai

Miben hiszek? Hát ez érdekes kérdés. Nagyon ritkán hiszek, vagy szeretném elhitetni magammal, hogy a jövő jobb lesz és megtalálok benne dolgokat, amiket igénylek és amikre szükségem van, így gondolok a családra is például. Ez segít a jelenben menni tovább. Hiszek a barátaimban. Talán nem mindig és nem annyira, mint szeretnék, de én alapvetően szkeptikus vagyok. Nem hiszem, hogy bizonyos problémákat meg tudnak oldani, ha nem veszik a fáradtságot ahhoz, hogy bizonyos dolgokon változtassanak, például aki most keményen dolgozik és panaszkodik arra, hogy nincs elég ideje önmagára, szeretteire, hasonlók, az valószínűleg nem is fog tudni több időt szánni egyéb fontos dolgokra, legfeljebb a munkájára, amíg nem vált melót, vagy nem szervez odabenn át jelentősen mindenfélét. Nem hiszem, hogy akinek a legnagyobb problémája a családja, az fel tudja majd dolgozni ezt a problémáját amíg el nem függetlenedik tőlük és nem önállósul több tekintetben is. Sok egyéb ilyen van. Ugyanakkor pl ez nem jelenti azt, hogy ne fejlődnének bizonyos tekintetben, ne haladnának. Tamás évek óta dolgozik, amióta befejezte a tanulmányait, amihez kitartás kell, én legalábbis jártam körbe, ahol depressziós, szorongó emberek voltak (Tamás sokat szorong) és kb nekem volt, meg max még egy valakinek egyedül munkánk. Dórinak ez még talán odébb van, de sikerül annyit foglalkoznia a szenvedélyével, (a zenével), hogy ne a hiányosságok töltsék ki a mindennapjait és biztos vagyok benne, hogy ez hamarosan újra lendít majd azon, hogy többet szocializálódjon és bátran, mert minél magabiztosabb, annál jobban megosztaná másokkal is amiket szeret csinálni. És hát kreativitás van benne, ontja a zenéket meg dalszövegeket.

Hiszek abban, hogy mindent van mód jobban csinálni, mindenben van mód fejlődni, javulni, legfeljebb nem ismerjük a módját, vagy még nem tudjuk alkalmazni. Ez vonatkozik az általános pedagógiára, gyereknevelésre, az pár és egyéb emberi kapcsolatokra, az énképre és hasonlók. Hiszek abban, hogy egy embert nem lehet leírni, befejezettnek tekinteni, amíg él.

1 megjegyzés: